A napokban néztem meg a Számítás joga c. amerikai drámát. Nem volt rossz, majd lesz róla videó is, ám érdekes, hogy az Egyesült Államokban hogyan jutottak el odáig, hogy a társadalmi feszültségek egyik legalantasabbikát, a rasszizmust elkezdjék más oldalról megfogni. Sokkal gyakorlatiasabban, kevésbé agresszíven, nem feltétlenül acsargó náci sztereotípiákat erőltetni a másik oldalra. Kinőtte Hollywood a habzószájú pubertáskort és egy lényegesen érettebb tónust sikerült megütnie. Pont ezért volt furcsa látni Magyarország 2017 elején hol tart.
A napokban botlottam bele az Állampolgár c. film trailerébe, aminek a lényege, hogy egy ötvenes éveit taposó afrikai férfi próbálja megszerezni a magyar állampolgárságot, de valahogy folyton elbukik az alkotmányos alapismeretek vizsgán. A felkészítésben segítő tanára annyira rákattan a tisztaszínű Wilsonra, hogy otthagyja érte családját. Hamarosan pedig egy szerencsétlen sorsú szír lány is felbukkan a színen.
Ha glédába szednénk a népnevelési célzattal-, állami megrendelésre született filmek derekas termését, sok álságosabb produkciót nem találnánk a közelmúltból, mint az Állampolgárt. Bár még be sem mutatták ezt a Filmalap finanszírozta produkciót, négy sokat sejtető adatot már sikerült felmutatni.
Egyfelől a Youtube bemutatót a december 15-ös feltöltés óta négyezren sem(!) nézték meg, ami a forgalmazást végző Mozinet számait elnézve nem különösebben meglepő. Bár vannak nekik több tízezres megnyitású trailereik is, mint például Az ügyfél (három hónap alatt 64 ezer) de tisztán látszik, hogy az Állampolgár nem ezt a vonalat fogja erősíteni. Hacsak a napokban beindult aktivitásnak hála valamiféle csoda nem történik, bár várhatóan abban sem lesz sok köszönet.
Másfelől több, mint tízszeres a dislikeok száma a videó alatt, ami sosem jelent jót. Azt azért hozzátenném, hogy a Mozinet nézőinek aktivitása amúgy is átlagon aluli a hazai Youtubeon. Viszont a tény, hogy a videóikhoz érkező 4-5 lájkhoz képest, hogy itt 7-73 arányban utálják az Állampolgárt, minimum elgondolkodtató.
Aztán az is izgalmas, hogy a Mozinet letiltotta a kommentelés lehetőségét. Valószínűleg köszönhető mindez annak, hogy elsősorban a kurucinfó-pozitív közösség fogadta aktívan az Állampolgár bemutatóját, majd a szalonképesebben fogalmazók is kifejtették véleményüket a magyarokat állami pénzből demonizáló alkotásról. Erre pedig nem volt kíváncsi a Mozinet.
Végül pedig egy érdekesség, hogy ennek a megkérdőjelezhetetlenül kártékony, de legalábbis a magyarokra nézve sértő filmnek a rendezését annak a Vranik Rolandnak a kezébe adták, aki a Fekete kefe című, erősen középszar filmmel robbant be a köztudatba, és a kritikusok többnyire egybehangzó véleménye szerint is csak azért ítélték neki a Magyar Filmszemle díját, mert még ez emelkedett ki úgy, ahogy az egyébként iszonyúan gyenge mezőnyből.
És akkor térjünk rá az Állampolgárra. 2017, Európa. Érdemes lenne elgondolkodni Vranik Roland filmje mennyiben reflektál a jelenlegi európai szociokulturális kihívásokra. Valóban ki lehet azt jelenteni rezzenéstelen arccal, álságos cinizmus nélkül, hogy a bevándorlóktól való félelem és a velük szembeni távolságtartás a mai Európában minden alapot nélkülöz? Hazudnak a svédek, az angolok, a franciák, a németek, de még az olaszok is? A jelenség, amire a film reflektál valóban általunk generált probléma, amiért (jelen esetben) Magyarországot kell stigmatizálni? Ha már földrajzilag témánál vagyunk, tényleg nem kell tudni a Szózatot ahhoz, hogy valaki megkaphassa a magyar állampolgárságot? Valóban szimpatizálnunk kell Shirinnel (mert hogy így hívják a szíriai lányt), amiért egy kamuházassággal ki akarja játszani a magyar jogrendet? Valóban együtt kéne éreznünk Marival, amiért Wilson kedvéért elhagyja férjét és a családját? Egyáltalán miért kéne szimpatizálnunk Wilsonnal? A magyarok 41 százaléka a létminimum alatt él. Vagyis durván minden második(!) Elég messze jutottunk a Nagy Vezér "senkit nem hagyunk az út szélén" színpompás álmától. Népbetegség lett a koraszülöttség. Évente 30-33 ezer(!!!) ember hal meg Magyarországon rákban, többnyire tüdőrákban. Kétszázezer kríziséhező(!) gyermek(!) van Magyarországon, azaz olyan gyermek, aki időszakosan nem jut élelemhez.
Pontosan miért nehezebb Wilson sorsa, mint bármelyik biztonsági őré, gyorséttermi dolgozóé, postásé, vagy a Teréz körúton rossz időben, rossz helyen járőröző rendőré? Azért, mert ő afrikai? És ott mindig rosszabb, mint nekünk? Ezt az érzést kéne kiváltania a filmnek? Valahol a szívünk mélyén gyökerező szánalomra és a kontinenssel szembeni prekoncepciókra építünk és ezt meglovagolva demonizálunk mindenki mást, akiben ez a kötelezően veleszületett érzés nincs meg? Mert ha nem, akkor melyik szekértáborba is kerülök? A kirekesztőkhöz? Vagy minek aprózzuk el, kapásból a nácikhoz? Vannak ezek a furcsa dolgok, mint a jog, a törvény, a szabályok és rendelkezések. Azért, mert Tunéziában a jogérvényesítés erejét a kalasnyikovok számában, a jogilag érintett területet pedig ballisztikai számításokkal határozzák meg, mifelénk nem ez a helyzet.
Nekem volt Székelyföldről érkezett kollegám és ő is sz.pott az állampolgársági vizsgával, mert keményebb, mint bármely érettségi tétel. Ez van! Az Állampolgár azt sugallja, hogy az állampolgársági vizsga embertelen intézmény és csak arra jó, hogy az emberek kijátszák idővel a rendszert, ahogyan Shirin is tervezi. Ez egyébként egy érdekes téma lenne, de nem így, hogy xenofóbnak bélyegezzük az egyik oldalt és szegény, elesett, védtelen, a légynek sem ártó áldozatnak a másikat. A film ugyanis nem az ellen kampányol, hogy ne legyünk rasszisták, hanem azért, hogy a rasszizmusunk miatt nem lehet állampolgár szegény Wilson, dehát ha egyszer nem megy neki a Szózat...
Érdekes társadalmi párbeszédet indíthatna meg, hogy ahhoz, hogy valaki a társadalom hasznos tagja legyen óhatatlanul szükség van-e arra, hogy betéve tudja íróink munkásságát és történelmi eseményeinket évszámra pontosan. De ez úgy nem fog menni, hogy köszönés után, de még a welcome drink előtt mindjárt lenácizom azt akinek (úgy egyébként) a pénzéből forgattam a filmemet. Minket!
Az egészen biztos, hogy az Állampolgár c. filmet nem Tunéziában fogják levetíteni. Legalábbis remélem! Itthon pedig nem hiszem, hogy sokan kíváncsiak lennének arra hogyan költött a Filmalap 290 millió forintot arra, hogy érezze magát mindenki kirekesztőnek, ha nem érez együtt szegény Wilsonnal. Az a trailerből nem derül ki, hogy Wilson tényleg nem tudja-e Vörösmarthy versét, vagy csak a vizsgabizottság rasszista tagjai nem ismerik el Wilsont tudását. Egyébként simán el tudom képzelni, hogy ez utóbbit fogják kikerekíteni a történetből, hiszen Wilson nem lehet hibás. Ő minden bizonnyal mintaember és ahogyan a cím is sugallja, ő már állampolgár. Hogy valójában miért nem lehet az mégsem, gondolom kitaláljátok...
