Bevallom, hogy nagyon sokat hozzátett a döntésem meghozásában az, hogy rendszeresen olvasom Handrás blogját és valamikor április közepén úgy döntött, hogy abbahagyja a dohányzást. Ehhez a döntéséhez és a hozzá szükséges kitartáshoz pedig sok-sok erőt kívánok neki, pontosan látom a saját környezetemben is, hogy ehhez mekkora akarat kell és hogy éppen ezért mennyien képtelenek rá.

Talán ez a blog, vagy égi sugallat, vagy ez a napok óta tartó gatyarohasztó kánikula, de engem is komoly döntés meghozására sarkallt, ez pedig hogy új életmódot kezdek és ennek egyik első lépcsőfoka, hogy leteszem a sört és úgy általában visszaveszek az alkoholfogyasztásból.
Hogy értsétek mi a helyzet. A tömény az életemből az elmúlt hónapokkal valahogy egy természetes erózió révén teljesen kikopott, pedig nagyon szerettem a jó pálinkát, whiskeyt, meg minden effélét. De néhány hónapja elő sem került, még amikor alkalom volt akkor sem és ez nagy szó, mert két üveg whiskeym van itthon (egy J&B és egy Talisker) és mindkettő bár nem bontatlan, de hónapok óta érintetlen. Érdekes, hogy nem is kívánom, a Taliskerről például csak nemrég jutott eszembe, hogy még mindig a stúdió hűtőjében pihen. Még ha összejövünk a haverokkal akkor sem érzem, hogy „na, most gurítsunk le egy felest”, pedig ez régebben sajnos elég rendszeres része volt a társasági életnek. Nem azért mert kellett, hanem mert miért ne.

A másik ettől komolyabb probléma, hogy az OW, a cég, meg az elmúlt hónapok / évek eseményei miatt nem 8-9 órákat dolgozunk naponta, hanem inkább reggel nyolctól este 10-ig (számoljátok ki, de segítek, ez napi 14 óra). És higyjétek el, amikor az ember nap végén hullafáradtan lezárja a gépet, akkor már nem érdekli semmi, csak hogy bármi mással foglalkozzon. És ennek része volt a kiülés a parkba. Minden nap. És nincs mit szépíteni, ez némi megszakítással, de mondható rendszeresnek is. Még meg is indokoltam magamban azzal, hogy napi 14 óra munka után nem fogok elnézést kérni senkitől azért, mert gőzkieresztés címen megiszom 1-2 sört és leengedek a nap végén.
Gondolom ki lehet találni, hogy előfordult, hogy az egy-kettőből három-négy lett és így tovább. És valamikor a héten a szervezetem behúzta a kéziféket és bevallom őszintén az elmúlt két napban rettenetesen rosszul voltam, háborgott a gyomrom, még most is érzem amikor ezeket a sorokat írom. Persze lehet a rossz táplálkozás, lehet a kevés mozgás, lehet a (most éppen) 35 fokos hőség, de az is lehet, hogy ez az életmód kezdi megbosszulni önmagát. Úgyhogy hoztam egy döntést.

Nem vagyok naiv és a felelőtlen ígérgetésekből már réges-régen kinőttem, úgyhogy sem magamnak, sem másoknak nem tudom megígérni, hogy a bor és a sör teljes mértékben ignorálásra kerül az életemből. Viszont meg akarom tenni az első lépéseket a helyes irányba és első körben a hét legtöbb napját alkohol nélkül tölteni. Az első ilyen nap tegnap már megvolt, szóval egy büszkeségpontot már be is véstem a képzeletbeli naplómba. Nem volt nehéz döntés, mivel mint mondtam, iszonyú rosszul voltam.

Elkezdtem enni dinnyét. Sokat. Viszonylag sok ásványvizet iszom és gyümölcsleveket. Meglátjuk hogyan sikerül a dolog. Fontos kiemelnem, hogy nem egy szokás ellen küzdök ezzel, hanem egy napi rutin ellen és ezzel szerintem valamivel szerencsésebb helyzetben vagyok, mint a nikotinfüggők, vagy a konkrét alkoholisták. Aztán a franc sem tudja. Egy biztos, az első lépést a tegnapi nappal megtettem és egy igen hosszú út áll előttem.
Fogok erről folyamatosan blogolni. Nem is elsősorban mások miatt, hanem magamnak. Hiszen ezt is elsősorban magam miatt határoztam el.