Nem fogok politizálni, mert nem értek hozzá, nem érdekel és Magyarországon ez különben is egyet jelent az öngyilkossággal. Viszont szeretnék pár szóban emlékeztetni mindenkit, hogy az Ákos-ügy kapcsán kiderült, hogy a pitiánerség olyan felfoghatatlan mélységben gyökerezik itthon, hogy ehhez képest Kovács Ákos nőkről való értekezése a nagybetűs kispályázás.

Történt, ami történt. Ákos mondott valamit a klasszikus családi értékekről, aminek kivonatolt féligazságaira begőzöltek az önérzetes, hobbihőzöngő, de olvasni / utánajárni lusta feministák. Most azt hagyjuk, hogy itt hány ponton bukik már élből a hazai közélet.

Először is: Ákosnak X évtizednyi szakmai múlttal a háta mögött tudnia kéne, mit és hogyan lehet / szabad megfogalmazni. Ákos úgy gondolta, hogy szabad világban élünk, ahol elmondhatja, hogy a férfinak kell lennie a családfenntartónak, a nőnek meg a családanyának. Ezt ma nem mondjuk ki, elhallgatjuk, nem beszélünk róla, mert tilos. Az önmegvalósítás a kulcs és ha a karrierépítésbe belefér, akkor lehet szó a családról. Ez a mai kor általános üzenete, ezért küzdenek a feministák láthatóan eredménnyel és ehhez adja a lovat néhány olyan szemellenzős, agyhalott blog, mint a Nyugatifény. De oké, tegyük fel, hogy Ákos nem fontolta meg alaposan a szavait.

Másodszor: Nincs Ákosnak egy sajtósa, aki megmondja neki, hogy oké, így érzel, de ezt öt perc alatt ki fogja forgatni a szenzációhajhász mainstream, akik ugrásra készen állnak pár kiforgatható szószedetre? De persze mit is várunk, amikor egy olyan menedzsment áll a zenész mögött, akik képesek írásban(!!!) hisztizni egy facebookos viccoldallal, ahol poént csináltak az egész esetből. Persze megszopták a menedzserek, mert elfelejtették, hogy az írásban hisztizés bármikor kiszivároghat. Meg is történt.

Oh, de a történet még messze nem ért véget, ugyanis a Telekom (Ákos egyik szponzora) szerződést bontott a zenésszel annak véleménynyilvánítása miatt. Itt viszont már egy egészen új mélyponthoz érkeztük el, ugyanis lehet közügyeken látványosan megütközni polgárként, de gazdasági szankciókat bevezetni egy szerződéses féllel, pusztán azért, mert a magánvéleménye más, mint a mienk azért még itt abszurdisztánban is nonszensz. Főleg úgy, hogy Ákos nem zsidózott, nem cigányozott, nem a halálbüntetés mellett korteskedett, hanem volt egy véleménye, hogy az ő világában a férfi kell legyen a családfenntartó és pont. Ez a vélemény úgy felbőszítette a Telekomot, hogy nem csak szerződést bontottak vele, de egy melldöngető sajtókommunikációban mindezt ki is teregették a nyílvánosság elé, mert ennyire hisz az egyenlőségben a Telekom. De mázlisták vagyunk, hogy ilyen tisztességes cégek működnek Magyarországon! Ha Ön nem így érzi, akkor jobb ha nem veri nagy dobra, a végén még Önnel is szerződést bont a Nagy Német.

Oh, de még ekkor sem volt vége, ugyanis a magyar közélet legpitiánerebb garnitúrája is beszállt az Ákos-témába. A magyar kormány. A Fidesz. Akik azzal a svunggal megszűntettek mindennemű állami szintű szerződést a Telekommal. Majd miután rájöttek, hogy ez mégsem annyira jó ötlet kisvártatva azért pontosítottak, hogy ezt mégis hogyan tervezik, de így is volt akkora balhé a dologból, hogy a Telekom részvényárfolyama három százalékot esett. Elgondolkodtató, hogy ki ez az Ákos, akiért a magyar kormány képes nekimenni egy multinacionális vállalatnak, illetve, hogy az átlag magyar munkásért miért nem lépnek fel hasonló elszántsággal. Ki ez a Kovács Ákos, aki miatt képesek a magyar közélet gazdasági és politikai szereplői egymásnak esni. Mondjuk az is sokat elárul, hogy Ákos mögé ezzel az a Kövér László is felsorakozott, akinek a hasonló témában tett kiszólásai százszor szörnyűbbek voltak Ákosénál is.

Valahol rémísztő az a gondolat, hogy ennek a senkiházi, kicsinyes, sértődékeny bagázsnak a hozzáállásának köszönhetően mi mindentől eshetett el Magyarország az elmúlt években, mert mondjuk valaki csúnyát mondott Szíjjártóra, ezért mondjuk oda nem exportáltunk semmit két évig. Őszintén, ez simán elképzelhető ezek után.

Az Ákos-üggyel szerintem a hazai gazdasági és politikai élet is maximálisan leszerepelt a zenész menedzsmentjétől kezdve a multikultin át a politikai „elitig”. Hivatalosan is elismerhetjük, hogy országunk egy homokozó, néhány nagyranőtt csecsemő játszótere, akik képesek kisírt szemmel bömbölve mutogatni egymásra ha az egyik csúnyát mond. És itt már nem csak a Fidesz a gond, hanem mindenki. Hogy látszólag felelősségteljes pozícióban nincs egy értelmes ember, aki ebben a témában meg tudna szólalni.

Érdekes mindezek ismeretében, hogy Berki Krisztián soviniszta nyilatkozata viszont teljesen süket fülekre talált, sőt őt még mindig támogatja a Bentley, meg még pár luxusmárka. Nekik nem derogál, hogy pártfogoltjuk az ország jelenleg leggyűlöltebb celebe. Igazából nem vagyok ideológiailag elég képzett ahhoz, hogy meg tudjam ítélni melyik eset a rosszabb…