A Kulcsárék kontra Tibi atya perben másodfokon is elmarasztaló ítélet született, mely kimondja, hogy sem Edina, sem férje – aki egyszerűen csak – Csuti, nem minősülnek közszereplőnek, ugyanis nem gyakorolnak közügyeket! Micsoda?!

Persze én aláírom és elfogadom, hogy számos közéleti eseményt békaperspektívából követek és bár igyekszem tájékozott maradni, de sok a fehér folt. Éppen ezért lóhalálában rákerestem pontosan mi minősül idehaza közügynek. Felcsaptam a nép egyszerű gyermekének kiskáétját, a Wikipédiát és kiderült, hogy a közügy nem csak szinte már-már absztrakt kifejezés, amibe beletartozik a jogtól kezdve a politikán át a vallásig minden, de ráadásul a minősítése társadalmanként változhat. De nagyjából leírható azzal, hogy minden közügy, ami nem magánügy/magántulajdon. Ha ezt elfogadjuk, akkor ebből kiindulva, szerintem(!) ha kiteszem a kölyköm képét az Instagramra, akkor az onnantól „közügy” lesz, egészen addig nem. Persze egy Wikipedia bejegyzésre alapozni bármiféle közgondolkodási sarokpontot igen szellős realitásérzékre vallana, így próbáltam még kicsit utánanézni ennek-annak.

Kiderült, hogy létezik idehaza egy úgynevezett Influencer magazin, amit a Social Guru Magyarország Kft futtat, tavaly óta. És képzeljétek el, hogy mit találtam rajta! Egy múlt februári posztot, amiben egyébként pont Szabó András (Csuti) szerepel és szerintetek mi a cikk címe? Közszereplők a környezetvédelemért! Szegény magazint a jelek szeruint még nem tájékoztatták arról, hogy a közszereplő és az influencer a bíróság értékrendje szerint nem egy és ugyanaz.

De még nincs vége, találtam egy 2018-as cikket a Napi.hu felületén, ami szerint az Alkotmánybíróság taláros testülete arra jutott, hogy a „közszereplői minőség megállapítása mindig egyedi mérlegelés kérdése”. Na, ennyit a következetességről. Külön ízt ad az esetnek, hogy a téma azért merült fel, mert éppen perben állt egymással Puzsér Róbert és Hajdú Péter, akikről megállapították, hogy mindketten közszereplőnek minősülnek, ráadásul a pert indukáló posztban Puzsér semmivel sem fogalmazott finomabban Hajdúval szemben, mint Tibi atya Kulcsárékkal szemben.

És ha ez nem lenne elég, a Kulcsár-klán mindkét figurája közszereplőként hivatkozik magára a saját Instagram és Facebook felületén.

Nem ez lenne az első eset, amikor a hazai joggyakorlat nem csupán a pragmatikus valóságérzékeléssel szemben hoz 180 fokban ellentétes ítéletet, de még a saját ítéleteivel szemben is inkonzekvens. Ez alapján – kis túlzással – nagyobb esélyünk lenne kockával kidobni egy igazságos ítéletet, mint megvárni amíg az emberek kitalálják mit mond a jog.
Ezzel kapcsolatban cseng a fülemben az MIT két közgazdászának tanulmánya, ami azt vizsgálta mely munkaköröket lehetne mai tudásunk szerint automatizálni. És arra jutottak, hogy néhány kivételtől eltekintve, tulajdonképpen az összeset. Az elméletük szerint tíz éven belül kiválthatóak lesznek a jogászok. És a legizgalmasabb szempontja az volt, hogy a rendszer nem is kell, hogy tökéletes legyen. Elég ha kevesebbet hibázik, mint az ember.

Személyszerint én úgy gondolom, hogy az influencerek közszereplők. Azért, mert a saját közösségük számára-, legyenek azok ezren, tízezren, vagy százezren-, formálják a világról alkotott képet. A tetteikkel. Szavaikkal. Szelfieikkel. És a reklámokkal. Ha ez nem minősül társadalomformáló erőnek, azaz közügynek, akkor gőzöm sincs, hogy micsoda...