Nem szeretném, ha bárki is ignoranciával, vagy érzéketlenséggel vádolna meg a mostani helyzetben. Épp ellenkezőleg, igyekszem a legmesszebbmenőkig tájékozott lenni az előtérben lévő szektorokat érintő válság rétegeivel kapcsolatban - amennyire az lehetséges.
Ezzel együtt tanácstalanul állok az utóbbi hetek jelenségei előtt, amelyek bár bagatelnek tűnnek, mégsem lepődnék meg, ha egy szélesebb jelenség tünete lenne. Az szerintem senki számára sem meglepő, hogy a forint gyengülése, az elszabadult élelmiszer árak, rezsiköltségek emelkedése és az évek óta tartó munkaerőhiány halmazati jelleggel a vendéglátószektort sújtja a leglátványosabban. Ez nyilvánvalóan megmutatkozik az árakban is, ami egyre inkább a külföldi vendég pénztárcája felé konvergál, semmint a hazai vásárlóerő felé - és még nem jött el az ezer forintos kenyér ideje!

Nem is ez lepett meg, hanem hogy a megnövekedett árak mellett az éttermek, de még a büfék is olyan pofátlanul visszavettek az ételek minőségéből, amit aztán tényleg nem indokol az égvilágon semmi. Pont múlt vasárnap történt, hogy Hűvösvölgy egyik közkedvelt túraútvonalánál pihentünk és úgy ettem volna valami nem túl kiadósat. Két darab palacsinta 650 forint (lehet, hogy 620 volt, de a történet szempontjából ez az eltérés lényegtelen). Ki is kértem két fahéjasat.
Az az élmény, amit ez a két szelet desszert nyújtott minden volt, csak kívánatos nem. Kezdjük azzal, hogy valószínűleg nem sokkal előttem tehették őket a hűtőbe. Ennek hála a tészta felvizesedett, cserébe enyhén kihült, de pont abban az arányban, hogy az érintése olyan volt, mint egy felpuffadt vizihulláé lehet. Aztán enyhén gyanús volt a rászórt porcukor is, mintha azt az adagot eredetileg másra szánták volna és csupán a szórásnak köszönhető, hogy a palacsintámra is jutott egy kevés. De az igazi trauma csak ez után ért, a töltelék ugyanis fahéj volt, az már igaz, de semmi más. Normál esetben a fahéj fahéjas cukrot jelent, nem pedig kivonatolt fahéjat. Tudjátok, mint ahogyan a vaniliás puding sem azt jelenti, hogy kapsz egy ízetlen pudingot a tetején egy vaniliakarikával. Ez önmagában lehetne egy peches esemény is, azonban ez már másodszor fordul elő velem egy hét leforgása alatt és nem csupán Budapest határában, hanem "vidéken" is ért már pont ugyanez a palacsintás élmény. Ennek örömére elkezdtem visszalapozni az emlékezetemben, hogy pontosan milyen ételeket is kap az ember mostanában a pénzéért?
Nem is olyan régen, a Palatinus-tó partján az egyik kiszolgálóegységben (szándékosan kerülöm az étterem szót) 7000 forintot fizettem egy olyan menüért, amiben látványosan gyorsfagyasztott csirke nugettek voltak a föld legközönségesebb hasábkrumplijával, amit nagy bevásárlóközpontok sajátmárkás akciós termékként szórnak a vevőik elé. Ebből volt két adag, egy kóla, egy kávé és egy energiaital ... 7000 forint. Nem azért, de a Balaton fölött, Gyulakeszin ennél nem sokkal többért ebédeltünk Adrival ketten olyan fejedelmi lakomát, hogy máig felemlegetjük. Adja magát a kérdés: értem én, hogy megszorítások, de pontosan miért is kell éttermi árat fizetni egy tóparti büfében? Ez önmagában is megérne egy posztot, de az igazi kérdés az, hogyan lehetséges hogy nőnek az árak és meredeken zuhan mellette a minőség? Komolyan, azon a negyed gramm cukron múlik egy büfé túlélése, amit kispórolnak a palacsintatöltelékből? Komolyan nincs számottevő árkülönbség a gyorsfagyasztott húspép és egy frissen sült vadszelet között? Én értem, hogy népszerű úgy gondolni minden boltra, étteremre és kisvállalkozásra, hogy 20 forint ide-oda is kibillenti őket az egyensúlyi állapotukból, mert "Magyarországon mindenkinek rossz". De őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy a költséghatékonyság és a fillérb*szás között tényleg ilyen vékony a határ idehaza? Értem én, hogy szolidaritás, na de ennek a szép társadalmi gesztusnak oda-vissza kéne működnie, nem? Valahogy ezt nem úgy képzelem, hogy a bajbajutott vendéglátósnak kinyitom a tárcám és vegyen ki belőle annyi pénzt, amennyi tetszik, belátásától függően. És készséggel elfogadom, hogy ez nem általános jelenség, de sajnos nem is ritka.

Félreértés ne essék, tudom hogy mindenki a túlélésért küzd. Nem csak a vendéglátóiparban, hanem más területeken is - ezt az a lakosság is érzi, aki nem terhelheti át a villanyszámláját a szomszédra. Mindezek ismeretében ugyanakkor az, hogy 10 ezer forint két rövid és két fröccs a Budapest Parkban, ezt senki az égvilágon ne akarja nekem a jelenlegi recesszióval magyarázni. És tudom, hogy ezeknek a szervezeteknek máról holnapra létezése egyáltalán nem metaforikus, hanem nagyon is húsbavágó tény. Ugyanakkor bátortalanul teszem fel a kérdést, nekem mint fogyasztónak nincsenek jogaim? Nekem hány rétegben kell pénzügyi szolidaritást vállalnom a büféssel, aki nem elég, hogy lehúz egyszer az árakkal, de lehúz mégegyszer a minőséggel - technikailag duplán keres rajtam. Kevés mintám van ahhoz, hogy általánosnak nevezzem ezt a magatartást, de kellően elszórt esetmennyiség áll rendelkezésemre, hogy azt magabiztosan kijelentsem nem elszigetelt magatartásról van szó, hanem elég gyakoriról. A benzinkutaknál például jóideje köztudott, hogy sorra mennek tönkre, mert az ársapkás üzemanyaggal ők minden ügyféllel csak buknak, tehát adná magát, hogy minden egyébnek az árát (a rágógumitól az autómosáson át a szénsavas üdítőig) meredeken tolják fölfelé. A benzinkutas hotdog valahogy mégis meg tud állni 500 forintnál, a tóparti bodegás meg 1.100-ért adja ugyanazt.
Biztos vagyok benne, hogy elsősorban anyagi megfontolásból döntenek sokan amellett, hogy inkább megfőznek otthon, semhogy két főre 12-15 ezer forintot eltapsoljanak valamelyik belpesti étteremben. A "fíling" egyre kevésbé igazolja önmagát. Ugyanakkor nem lepődnék meg, ha ezen ok mögött szorosan(!) a második helyen ott állna egy másik is, miszerint nem csak költséges egy ilyen kiruccanás, de egyszerűen nem éri meg. 700 forint egy 0.33-as dobozos Pepsi zéró a városligetben - ugyanebből a típusból 600 alatt kapok a közeli kisboltban 2.25 litert. És ugyanúgy kell személyzetet fizetni, ugyanúgy kell hűtőket működtetni, ugyanúgy van sütő, ugyanúgy megy a világítás és zakatol a villanyzabáló légkondi. Értem én, hogy bulinegyed, annak minden vonzatos nyűgjével együtt, de ezt a mértékű különbséget konkrétan SEMMI nem indokolja. Pont ugyanúgy, ahogyan a vizihulla állagú palacsinta is védhetetlen 650 forintért. Vagy 620-ért...