Nem terveztem belefolyni ebbe a néhány hónapja kipattant youtube botrányba, ami kétségtelenül a legnagyobb a videómegosztó hazai történetében. Két okból nem éreztem szükségesnek: Egyfelől mert túl kevés tény áll rendelkezésemre, hogy érdemi véleményt tudjak formálni, lózungokkal kardzörgetni, hangoskodni meg teljesen felesleges. Másfelől mert nélkülem is megtette már minden hullámlovas és napraforgó a mainstream médiától kezdve az utolsó clickbait „videjósig”.
Van a neten jópár olyan tinédzser, akiknek az igazságérzete lényegesen meghaladja a realitásérzékét, ami korosztályi sajátosság. Én is jártam ebben a cipőben, igaz, akkor legfeljebb a barátaimnak tudtam duzzogni miatta, nem sok tízezer arctalan idegennek.
Fiatalok, dúl bennük a tesztoszteron, úgy gondolják, hogy amit ők fekete-fehér igazságnak gondolnak, az az univerzális, követendő jó. No pontosan ezért nem bevett gyakorlat, hogy tizenéves fiúk és lányok felelős pozíciókat töltsenek be az igazságszolgáltatásban.
A Nosika-ügy tömören, hogy egy harmincplusszos faszi visszaélt az ismertségével és több fiatalkorú kislánytól erotikus képeket akart kicsalni – néhányaktól sikerült is. Ez elég nagy botrányt kavart, főleg egy olyan korszakban és főleg egy olyan társadalomban, ahol a szexuális bűncselekménynek nincsenek sem rétegei, sem dimenziói, hanem pusztán annyi a különbség, hogy önérzetesebben fordítunk hátat a molesztálás témájának, mint magának a szexnek. Ilyen környezetben nagyon könnyű szimpátiapontokat nyerni a publikumtól. Vagy szerencsésebb esetben feliratkozókat.
Létezik a Nosika-ügynek egy közérdekű oldala és létezik egy büntetési oldala. Abban nincs félreértés, hogy ami itt történt az nem maradhat következmények nélkül. Tőlünk nyugatabbra, de legalábbis higgadtabb állapotok között a következő történne. A média minden szereplője mindenhol, egyhangúan, feltétel nélkül kommunikálná, hogy mennyire fontos az adataink védelme az interneten, hogy kezeljük mindannyian fenntartásokkal a közösségi média „sztárjait”, különösen ha így közelítenek hozzánk és úgy általában emlékeztetni a szülőket hogy az ő felelősségük nem merül ki annyiban, hogy időről-időre megjelennek a szülői értekezleten, hanem érdemes lenne odafigyelni gyermekeik (különösen kislányaik) milyen mértékben borulnak bele a virtuális térbe. Ebben a témában ajánlom minden tájidegen szülő számára a Keresés c. filmet, ébresztő hatással lesz. Másfelől pedig tartalomgyártói oldalról kollektíve kellett volna nyomást gyakorolni az összes MCN partnercégre, hogy aki állományba veszi Nosikát, attól minden videós abban a pillanatban dobbant. Mivel az MCN-ek bevétele annál nagyobb minél több csatorna van náluk, egyértelmű, hogy ilyen mértékű kockázatot senki nem fog bevállalni egyetlen csatornáért. Egy ilyen ügynek elég gyorsan híre megy, különösen a partnercégek között, elvágva a szponzori pénzeket, biztosítva, hogy Nosika közszereplői minőségben még egyszer akkor se bukkanhasson fel, ha a most történteket már nagyon-nagyon, de tényleg bizti megbánta.
DE!
Abban egyszerűen nem látom a közösségi hasznot, hogy néhány gyerek az igazság bajnokának szerepkörében fél-egy órás videókban rendel meg bizonyítékokat, majd olvassa be őket és bár váltig hangsúlyozza, hogy nem karaktergyilkosság, amit művel, valójában pontosan ezt teszi. Azt a fajta nézettséghajhászással házasított boszorkányüldözést amit egyesek művelnek a hazai videós térben egyszerűen nem tudom úgy kezelni, mint az igazság kutatásának és felderítésének eszközét. Néhány videós egészen egyszerűen megragadta a csomagkapcsolt pillanatot, amikor egyetlen hangos állásfoglalással lehet közösségi plusszpontokat szerezni, nézettséget, feliratkozókat, hangoztathatja az igazát (amit az ügy súlya miatt sokan meg is fognak hallani) és ... ami a legsúlyosabb ... lehet ítélkezni. Ez utóbbitól már csak egy lépés választ el minket.
Beszéljük egy kicsit arról a pedofil bűnözőket összesítő, nyilvános amerikai adatbázisról, ami 1994 óta működik és melynek megszületését olyan infernális bűncselekmények indokolták, melyeket még idézni is szörnyű. Ennek az államokra bontott adatbázisnak éppen az a lényege, hogy ne legyen titok az állampolgárok számára, hogy a szomszédjukba költöző-, vagy a gyereküket Facebookon bejelölő Jack, vagy Bill korábban már el lett-e ítélve szexuális ragadozóként? Ez a nyilvántartás értelemszerűen ellehetetleníti az elkövetőket a társadalomba való visszailleszkedéstől. Ezeknek az embereknek nem lesz sem munkája, sem értékelhető párkapcsolata, tehát morális értelmben még a halálbüntetésnél is súlyosabb ítélet vár rájuk – a teljes izoláció. A fő, hogy a társadalom megnyugodhat, hogy az ő gyerekével hasonló borzalom nem fordulhat elő.
Viszont, nézzünk magunkba, higgadjunk le és lássuk be, ezeknek a tengerentúli eseteknek a bestialitásához képest szerencsére elenyésző mértékű az, amit Nosika elkövetett. Ezt azért gondolom érzékeljük. Viszont a szexuálisan analfabéta társadalmunk szószólóinak a közfelháborodása olyan mértékűre duzzadt, hogy távolabbról nézve a korbácsolt reakció lassan a korábban említett Adam Walsh-törvény súlyával mérhető. Jellemző, hogy ezt sem a mainstream média lovagolja, hanem egyes videjósok próbálnak még tort ülni a történtek fölött. Van olyan tartalomgyártó, aki az igazság érdekében gyakorlatilag úgy rendelt be a nézőitől „bizonyítékokat” Nosika-ügyben, hogy azoknak a nyelvezetéhez minden eszköz adott volt már publikus anyagokból, így semmi jelentőssége annak, hogy a „huncut” szó visszatérő elem-e, vagy hogy más körülmények egyeznek. Viszont el lehetett mondani, hogy hány történetet tudnak, hány eset szól Nosika ellen, mekkora ragadozó él köztünk, micsoda fertő. Mekkora szerencse, hogy ÉN itt vagyok, hogy ÉN megcsináltam a figyelemfelhívó videjót és ÉN ott vagyok a bajban, amikor csak egy kéz kéne amit megszoríthatsz. Az lényegtelen, hogy kifelé gondosan úgy húzlak majd, hogy a kamerában éppen jól essen rám a fény, de Te vagy a legfontosabb. Az, hogy gátlástalanul hasznosítunk mondatkörnyezetéből kiemelt párbeszédelemekről készült screenshotokat, az már szinte lényegtelen. A cél (ál)szentesíti az eszközt. A cél pedig a nézettség, amihez nemes ügy vezet, egy bűnös ember eltaposása, megalázása és nyilvános meghurcolása. Ti nem azért álltok ki a reflektorfénybe, mert tudjátok az igazat, vagy mert meg van bennetek a mindenki másból hiányzó igazságérzet, hanem mert ennél könnyebb módja sosem lesz annak, hogy ezt a státuszt elérjétek.
Nem szeretném bagatelizálni, ami történt, viszont egyfelől nem hiszek abban, hogy pár megélhetési médiapiócának kéne felvállalnia a virtuális tér Dredd bírójának szerepét, másfelől kifejezetten aggályosnak tartom, hogy ezt a palástot olyan emberek öltik magukra, akik a leghitványabb youtube műfajjal, reakció és challenge videókkal futottak be. Ráadásul ha nincs a Nosika-ügy, akkor az elmúlt egy évben nem tudtak volna 20-30 ezernél magasabb megnyitású videót gyártani. De felbukkant Nosika, így máris készülhetett két 160 ezer fölötti megnyitású videó. The true leader is here! My time to shine!
Persze mindig lesznek önjelölt hősök, akik a sötétség idején megpróbálják a igazszágérzetük gyertyalángja alatt egyesíteni a nyájat és kivezetni minket az értékválságban erjedő dögkútból, csak az az igazság, hogy ezek az opportunista gyerekek valójában semmiféle morális iránytűvel nem rendelkeznek. Csupán egy buldózerrel. Nosika véleményem szerint megérdemli a szakmai elszigeteltséget és megérdemli, hogy ne legyen többé közszereplő, mert visszaélt fiatal lányok bizalmával. Viszont, nem érdemli meg ezt a mértékű gyűlöletkampányt. Azt, hogy úgy kezeljük, mintha gyermekeinket megerőszakolta volna, mert (jelen ismereteink szerint) ez nem történt meg. Komolyan olyan mértékű büntetést érdemel, amitől elfordul tőle a barátnője, a családja, a szerettei, ami miatt a jövőben nem fog munkát találni, pusztán azért, mert közszereplésre méltatlan? Egy olyan stigmát, mint a 11 éves Jacob Wetterling bestiális gyilkosa? Ez ma a magyar közéletben az arányos büntetés? A nyilvános kövezés? Cersei Lannisterként végighajtani bárkit az internet közterén? Kérdeznék valamit, ha ezzel a feltűnési viszketegséggel neadj isten belehajszoljátok Nosikát valamibe, akkor rátok milyen büntetés lenne arányos? Mit tartanátok korrektnek? Vagy titeket a hős státusz minden alól mentesít? Azt hiszitek? A nyilvánosság fegyver a kezetekben és még csak azt sem tudjátok hogyan működik. Tudjátok mi a különbség Nosika és köztetek? Hogy Nosika mostanra már megtanulta, hogy a közszereplői státusszal nem szabad visszaélni.
