Egyre több jel utal arra, hogy a játékipar szereplői lassan magukra maradnak a megalomániájukkal, hogy a játékosoknak egyre újabb trükköket nyomjanak le a torkukon értékelhető videojátékok helyett. A mostani Xbox One / PS4 generáció egy útkeresés lett leginkább, ami egyelőre elég jól bejött a Sonynak - legalábbis látszólag. Valahol, valamikor új hívószóként megjelent a 4K, mert az „kell”! A 1080p/60FPS már nem elég. Ezt kevésbé játékosok akarták, nem emlékszem tüntető tömegekre akár a Microsoft, akár a Sony székháza előtt, hogy 4K tartalmat követelünk – lehet, hogy a Nintendonál voltak (lol).
Viszont egyre inkább úgy fest, hogy a 4K nem a videojátékok fordulópontját fogja jelenteni, hanem a pillanatot, amikor a játékiparnak rá kell jönnie, hogy a core bázisnak ez már csak akkor fog kelleni, amikor annyiért fogják utánuk vágni a 120 colos 4K tévéket, mint most a FullHD-t. De lássunk pár tényt.

Öt éve nincs áttörés

Az E3 után volt egy rövid beszélgetés a közkedvelt Michael Pachterrel, aki rávilágított arra az aprócska tényre, hogy az amerikai háztartásokban a 4K tévék aránya maximum 10% körül van. És bár azt jósolják, hogy 2020-ig minden második amerikai otthonban 4K TV lesz, egyelőre ennek nem mutatkoznak a jelei. Ennek pedig az az oka, hogy a tévékre fordított átlagos költés egy amerikai háztartásban $434 volt, azaz jóval az olcsóbb 4K tévé ára alatt költenek az ilyesmire és tegyük hozzá hogy ennyiért a 118 cm-es képátlójú tartományban találunk tévét, ahol legfeljebb a legkockább nerdök szúrják ki a 4K-t. Nagyjából ennyit hajlandóak kiadni erre abban az országban, ahol a lakosság 99 százalékának van minimum egy tévéje és ahol átlagosan(!) is több, mint 5 órát bambulják a képernyőt. Tehát az egyik legfőbb hobbijukra is a többség legfeljebb ennyit hajlandó költeni. Ezzel el is értünk egy komoly témához a 4K-val.
2012 óta nyomják nekünk a 4K mantrát, amióta az első konzumer 4K tévét leleplezték a CES-en. A Sony valamiért csak tavaly szállt fel erre a vonatra, persze óvatosan, skálázott 4K-ra képes konzollal, a Playstation 4 Pro-val. Amikor egy gyártó bátortalan próbálkozást tesz, az mindig gyanús. Valószínűleg ők is Michael Pachter számait látják a piacról visszaigazolódni. Ez megmagyarázná a Netflix listáját is. 4K mozifilmből van nekik alig több, mint egy tucat és azok közül is a két legértelmesebb az Idétlen időkig és Szellemirtók 2, amik finoman szólva nem maiak. Ez alapján magabiztosan kijelenthető, hogy valószínűleg kimutatható a 4K TV tulajdonosok száma a piacon, de messze nem annyira, hogy ehhez a skálázásnál komolyabban foglalkozzanak ezzel a formátummal. Ám a 4K pillanatnyi helyzetének vannak más vesztesei is…

Elszabadult konzolmutatók

A játékipar évek óta próbál a konzolok hátán mindenféle vackot elsózni nekünk. Volt amikor ezt éppen Kinectnek hívták, volt amikor Playstation Move-nak, volt amikor PS Vitának. Míg régen viszonylag egyszerűen átlátható volt a játékpiac, mostanra csak a Sony tart három féle Playstationt a piacon, idén novembertől pedig az Xbox család is három fősre fog duzzadni és egyre nehezebb lesz elmagyarázni a játékosoknak, hogy mi a különbség a három-három, rosszabb esetben mind a hat rendszer között.
Megintcsak Michael Pachter szerint a játékipar túl sokat vár a játékosoktól. Egy évvel ezelőtt még senki sem tudott a HDR-ről, idén már mindkét konzolgyártó támogatja, sőt system seller tényezőként tekint rá. A 4K-val kapcsolatban is nagyon kiegyensúlyozatlan a PS4 Pro szolgáltatása. Van játék, ami tudja, van amelyik nem. Sőt az erőtöbblet is néhány játékon nemhogy nem javít, de kifejezetten ront és ezek között nem csak olyan third party címek vannak, mint a Watch Dogs 2, hanem az exclusive The Last of Us is. Ha már itt tartunk a Sony kommunikációja is igen érdekesen sikerült a PS4 Pro-val kapcsolatban, mert míg korábban azt mondták, hogy minden játék ugyanúgy fog futni mindkét konzolon, pusztán a Pro fog tudni pár extra trükköt, alig egy évvel később már azt halljuk, hogy a két rendszer teljesítménye össze sem hasonlítható a Pro javára. De a java csak most jön.

Az már önmagában zavarbaejtő, amikor a Sony nem kommunikálja a rendszer eladási számait. Emlékezzünk vissza, amikor a generáció elején a Microsoft az Xbox One eladásokat elegánsan egybemosta az előző generációs, de még mindig futó Xbox 360 mutatóival, majd pár év múlva kiderült, hogy a One súlyosan le van maradva a Playstation 4-hez képest. Idén februárban a Sony annyit kommunikált, hogy a Pro jobban fogy, mint a Slim, ami érthető, hiszen lényegében egyszerre leplezték le a két rendszert. Aki váltani akart esélyes, hogy az erősebb konzolt választotta a vékonyabb helyett. De miért nem tudunk számokat? Pedig érdekes lenne, mert a Metro múlt szeptemberi adatai szerint az Xbox One S háromszor jobban fogyott az usában, mint a PS4 Slim. Ez szép szám, de tekintve, hogy világviszonylatban minden eladott Xbox One-ra két PS4 jut okkal merül fel a kérdés valójában mekkora eladást jelentenek ezek az új konzolok?
Nem meglepő, hogy módszeresen megjelentek azok a hangok, melyek szerint a PS4 Pro egyáltalán nem fogy olyan rózsásan, mint azt sokan hinnénk. Az eladási listát továbbra is az alap PS4 vezeti, míg a többi konzol népszerűsége messze nem egyértelmű. Az pedig kifejezetten aggasztó, hogy a játékfejlesztők legnagyobb szeánszának betudható GDC-n tartott felmérés alapján mindössze 18 százalékuk tekint úgy a PS4 Pro-ra és az Xbox One X-re, mint pozitív iparági tendenciára, igaz az ezt határozottan elutasítók száma ettől sokkal alacsonyabb. A helyzet érthető, hiszen egy multiplatform játékot eddig is bőven sok munka volt elkészíteni Xbox-ra, Playstationre és PC-re, de az új konzolok bevonásával a fejlesztők sz.pnak csak igazán és mivel a vásárlóközönség csak szeletelődik, így semmi sem garantálja, hogy mind az X fejlesztési irány egyformán meg fog térülni.

És nem csak a nem kommunikált számokkal és a fejlesztői visszajelzésekkel vannak gondok. Itt van csak a közelmúlt két játéka, a Sniper: Ghost Warrior 3 és a Prey. Egyiknél sem mutatható ki számottevő különbség az alap PS4 és a Pro kiadás között. A Prey például mindkét konzolon lockolt 30 FPS-t tud és nem többet, a GPU többlet meg alszik tovább. De ugyanez a helyzet az áprilisban megjelent Yooka-Laylee-val, a Styx-szel, vagy a Shadow Warrior 2-vel.
Ebből is kitűnik az ami az Xbox One X leleplezésnél is kiütközött, hogy a fejlesztőket rá kell venni a hardver aktív támogatására és pillanatnyilag nem úgy tűnik, hogy a játékok készítői egymást ölnék, hogy még többet kelljen dolgozniuk ugyanazon a játékon. A jelenség kevésbé látványos, mint a Microsoft esetében, aki képes külön showt rendezni a hiányosságok ünneplésére, de a folyamat elég látványosan jelen van a Sony platformján is. A 4K, pontosabban a bizonytalankodó 4K jelenleg annyi kérdést, problémát és költséget vet fel az iparban, hogy erősen kérdéses, hogy a belefeccölt energia meghozza-e az áttörést és ha igen, akkor mennyi idő kell, amíg standard lesz belőle.

PS VR a PS Vita nyomdokain

A PS VR a jelenleg piacon lévő legolcsóbb virtuális valóság eszköz. Alig 130 ezer forintért már hazavihető, ami azt jelenti, hogy majd’ százezer forinttal olcsóbb, mint az Oculus Rift, a HTC Viveról nem is beszélve. Persze hozzá lehetne tenni, hogy a PS VR-hez kell egy PS4 is. Valóban, a többi VR eszközhöz meg egy VR képes pécé és innentől már meddő vitáról beszélünk. Szóval még a konzollal együtt is olcsóbb a Sony VR élménye, mint bármelyik másik platformnak. Ezek után az már csak mellékes, hogy a PS VR baromi jól néz ki. Egymás mellé téve a három terméket teljesen érthetővé válik miért a Sony dominálja a VR piacot. A dominancia egy dolog. A siker pedig egy másik.

A The Verge februári adatai szerint a Sony 915 ezer darab PS VR-t adott el az októberi rajt óta, ami négy hónap leforgása alatt korrekt mennyiségnek mondható, bár Andrew House elnök szerint őket is meglepte a hardver népszerűsége és áprilisig egy millió darabos eladással számolnak. Ezt a képet azonban némileg árnyalja az IDC kutatása, mely szerint az első negyedévben a Sony 429 ezer VR eszközt adott el. Ezzel nem is lenne semmi baj, viszont az első negyedévre már bőven a Sonyé volt a legjobban fogyó VR eszköz képzeletbeli kupája és ne felejtsük el, hogy januárban jelent meg a Resident Evil 7, amire a Sony exclusive VR jogokat vásárolt meg és ezzel együtt sikerült hozni a kiegyensúlyozott számokat. A Wall Street Journal még ennél is messzebb megy, szerintük a Sonynak nincs valós koncepciója a VR eszközére és ennek tudható be, hogy azóta sem érkeznek konkrét eladási számok. Az egyik magyarázat az, hogy a Sony gyártósora annyira le van terhelve, hogy nem akarják túltolni a PS VR-t, hiszen enélkül sem tudják kielégíteni a piaci igényeket. Ez lehet, hogy régen így volt, de kiindulva abból, hogy még Magyarországon is van készleten PS VR, nehéz elhinni, hogy tőlünk nyugatabbra más lenne a helyzet.
Egy másik magyarázat szerint viszont a Sony stratégiát váltott és a végfelhasználók helyett inkább b2b (business to business) irányba fordulnának a sisakkal és vidámparkoknak, játéktermeknek és már szórakoztató egységeknek kezdenék el azt értékesíteni, de nincs kizárva egy videojátékoktól abszolút független, más terület sem. Ha nem is támasztja alá, de valamilyen mértékben igazolja ezt a tanácstalanságot az idei E3 is, az exclusive VR játékok távolmaradásával.

A Sony pontosan tisztában van azzal, hogy a Playstation nem univerzális királycsináló. Emlékezzünk a teljes marokkonzol sorozatra a PSP-től a PSP Go-n át a PS Vitáig. A „Playstation telefonnak” szánt Xperia Playre, vagy a pocsék játékfelhozatallal kivéreztetett Playstation Move-ra, vagy a hasonló alapokkal kinyírt Playstation 3D Displayre. Vagy csak hogy a közelmúltból mondjuk egy példát, a Playstation TV mond valakinek valamit?
A fenti példák persze nem azt jelentik, hogy kötelező jelleggel halálra van ítélve minden Playstation eszköz, ami az alapkonzolon túlmutat. Viszont indokolhat egy igen nagymértékű óvatosságot a Sony részéről és fokozott odafigyelést, ha a számok nem a vártaknak megfelelően alakulnak.

Viszont általánosan megfigyelhető, hogy amikor a Sony elkezdi kivonni az exclusive címeit egy platform mögül, akkor érdemes óvatosnak lenni. Ha a Sonynak sikerült is eladnia mostanáig 1 millió PS VR eszközt, akkor sincs okuk az ünneplésre, mert ez a szám nem fedi le a PS4 tulajdonosok kettő százalékát sem. Két százalékra pedig a Sony sem fog exclusive játékot fejleszteni. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a PSVR legerősebb címe mindmáig egy külsős cím, a Resident Evil 7.

Azért nem nevezhető a PS VR mégsem bukásnak, mert a célközönség vélhetően komoly tartalomfogyasztó és bár AAA szempontból két százaléknyi PS4 játékosra lőni ingerküszöbön aluli lenne, az indie piacnak ez izgalmas szegmens lehet. Ezt amúgy alátámasztani látszik a felhozatal is. Míg az indie játékok egyre-másra bukkannak fel a Playstation Storeban, a nagyobb kiadók legfeljebb olyan címekben gondolkodnak, amik piaci életük során már visszahozták az árukat és úgymond belefér a kísérletezés.

A játék hobbi. Nem több.

A játékipar évek óta próbálja meggyőzni a játékosokat, hogy a videojáték egy ökoszisztéma, egy rendszer amit mindig bővíteni és fejleszteni kell, VR-rel, Move-val, Kinect-tel. A piaci visszajelzések alapján azonban erre az üzenetre csak egy szűk marzs fogékony és igazából a platformholderek sem gondolják ezt komolyan.
Véleményem szerint a játékiparnak szépen lassan rá kell ébrednie, hogy a videojátékoknak van egy alapvető rituáléja. Hazaérek, levetem magam a fotelbe, konzol be, játék indul. Minden, ami ezt akadályozza, megnehezíti és közbeékelődik, az felesleges nyűg. A 4K jó dolog, de ha ezért új tévét kell vennem, nem aknázza ki semmi és még drága is, akkor nem fogok ezzel nyüglődni.
A PS VR jó dolog, de körülményes a kalibrálása, csak kétes értékű minijátékok vannak rá és a foteltől a konzolig érő vezetékezése elfoglalja az egész nappalit. Arról nem is beszélve, hogy az olcsósága ellenére is rohadt drága.

Ha jó játékok készülnek, akkor a technológiai porhintés is okafogyottá válik. Aki nem hiszi nézze meg a Nintendo Switch sikerét. Garantálhatóan a Zelda: Breath of the Wild lesz az idei év legjobb játéka a legtöbb helyen, pedig néha még a saját konzolán is szaggat. Egy dolgot viszont tud: kurvajó játék. És ezt nem lehet helyettesíteni se HDR-rel, se 4K-val, VR-rel meg aztán végképp nem. Ha az ipar erre egyszer ráébred, akkor talán visszatérnek a lényeghez: kiegészítőüzemből visszaváltanak jó játékokat csinálni.