A témát egy angol kezdeményezés indította meg bennem, angliában a szülők indítványozták, hogy az interneten fellelhető pornófilmek veszélyeiről induljon felvilágosító oktatás az iskolákban, mivel a diákok “túl könnyen férnek hozzá erotikus tartalomhoz a neten” - ezt már Péley Bernadett, a Pécsi Tudományegyetem pszichológia professzora tette hozzá. A látszólag egyszerű és logikus kezdeményezés valójában a társadalmi képmutatás ékes példája. Kifejtem.
Tavaly múltam harminc, szóval már jó régen voltak azok a “boldog” középiskolás évek, de ha fel kell elevenítenem a szexuális felvilágosítás ultimate kínos előadását mely alatt számomra megállt az idő, nos, azért az hiánytalanul megy még most is.
Mert mi is a kezdeményezés igazi arca. Nem az, hogy szexuális felvilágosítást tartsunk, nem az, hogy a gyerek kapjon egy képet a szexről - erre nincsenek felkészülve a tanárok. Ehhez olyan előadó kell, aki a mások számára kellemetlen kérdésektől sem riad vissza. Mert legyünk őszinték a szexuális problémáinkat sokszor még a partnerünkkel sem beszéljük meg, annyira periférikus téma a társadalomban, hogy például ha egy híren belül szerepel az iskola és a szex szó, akkor vagy molesztálási ügyre, vagy valami botrányos(!) tanár-diák viszonyra asszociálunk önkéntelenül. Egy így gondolkodó társadalomban kéne az iskola falai közé szuszakolni a szexuális felvilágosítást, sőt, igazából kapásból a pornó fogalmát, amit meglátva illik mély vallásossággal, szemlesütve elfordulni a másik irányba és áhitattól átitatott arccal csodálni a termen kívüli világot. Így kell az iskolából lélektani börtönt csinálni. Nem tudom az angol iskolák hogyan működnek, de itthon a NAT (Nemzeti Alaptanterv) még abban a kérdésben sem tud dűlőre jutni, hogy milyen tananyag keretében tárgyalják ezt a kérdést? Osztályfőnöki? Biológia? Erkölcstan? Az államtitkárság szerint informatika órán, hiszen az internetes pornó oda tartozik. Ebből is látszik itthon mennyire foglalkoznak komolyan a problémával. Tovább megyek, még abban sincs egyetértés, hogy egyáltalán - a szabadidejében, az iskola folyosóján majdnem láthatatlanul átsuhanó, magában minden bizonnyal Babitsot mormoló - tanárnak kell-e ezt a keresztet felvállalnia, vagy “outsourceolni” kéne-e a melót valaki külsősnek, hogy vigye el ő balhét? Áh, azt meg mégse, “mert nem pedagógiai végzettségű” (mert a munkaerőpiacon nincs tanári végzettségű szabadúszó erre a feladatra, mi?) Pedig a probléma nagyon is valós, csak egyszerűen nincs társadalmi konszenzus még abban sem, hogy utóvégre kinek a dolga lenne a gyereket felvilágosítani a szexről. Mert nehogy azt higyjük, hogy itt a pornófilm a probléma. Az a család, ahol a szexuális felvilágosítás, úgymond zavartalanul végbement, nem jelent problémát a pornófilm. Ez csak és kizárólag ott probléma, ahol valami félreértelmezett erkölcsi dogma okán a szex önmagában is tabutéma. Következésképpen a szülő a könnyebb ellenállás okán arra a közegre akarja hárítani ennek a felelősségét, ahol a legtöbb idejét tölti a gyerek, az iskolára. Valahol logikus is, hiszen a nagyvilágról alkotott alapvető dolgokat, amiknek egy része amúgy érettségi tétel is, ott sajátítjuk el. Csakhogy a szex / pornó témája legalább annyira kilóg egy standard iskolai tematikából, mint a családi nevelés általános alapjaiból. Egy angol-amerikai felmérés szerint a gyerekek 10 éves koruk környékén már találkoz(hat)nak az internetes pornóval. Akkor mégis hány éves korban kezdjük a felvilágosítást? Középsuliban elég? Vagy hasznosabb lenne általános iskola felső osztályában, vagy méginkább alsósoknak beszélni a merevedésről és az ejakulációról? Netán már óvodában megalapozni az ilyesmit? Egy kicsit bizarr, nem? Kinek a dolga végeredményben elmagyarázni a gyereknek, hogy működik a valóságban az, amit az interneten látunk?
Mindenki látja a problémát, de senki sem akarja felvállalni azt a szerepet, hogy neki kelljen megválaszolni az anális-, az orális- és a szexuális életünket egyéb úton színesítő módszerekkel kapcsolatos kérdéseket. Például, hogy milyen íze van bizonyos váladékoknak. Gondolom már ennél a pontnál is van aki feszeng. Pont ez a probléma, valamiért ezt a témát nem merjük felvállalni még a monitor előtt ülve sem, nemhogy a gyerekünk előtt, pláne nem a diákjaink előtt. Ha ugyanis nagyon jártasak vagyunk a témában és a padsorból felröppen egy kérdés, hogy tanárúr / tanárnő Ön ezt és ezt próbálta már, a legtöbb tanár azonnal elsírná magát és botrányba fulladna az előadás. Így nem megy, nem is fog menni.
Személyes vélemény, a szexuális felvilágosítás a szülő dolga, nem az egyházé, nem az iskoláé és nem valami OKJ-s tanfolyamé. Mert ez a téma nagyfokú bizalmat feltételez mindkét fél részéről. Olyasmit, ami tanár és diák között nem egészséges, hogy fennálljon. Én legalábbis nagyon nem szeretném, ha a leendő lányomnak egy számomra ismeretlen fazon mesélné el az aktus gyönyörét, esetleg órán kívül tartana “szemléltető oktatást”. Ez a fajta társadalmi képmutatás, hogy jelenleg arclesütve hallgatunk a problémáról, semhogy szembenézzünk vele egyszerűen a legostobább hozzáállás a földön.
A jelenlegi hazai szabályozás amúgy nagy eséllyel a létező leggyávább megoldást fogja választani, idővel tiltani fogja a pornográf anyagok megjelenítését az interneten. A probléma nem fog ettől megszűnni, viszont a szülők és az iskola fellélegezhetnek. Gyáva világunk igazi vesztesei pedig továbbra is a gyerekek lesznek...
Forrás: [Index.hu]
