A Gizmodo nevű tech portál pénteken lehozott egy cikket arról, hogy két arizonai pali 4 év alatt 20 millió dollárt, azaz magyar pénzre átszámítva nagyjából 6,7 milliárd forintot csalt ki a Youtube-ból, méghozzá olyan eszközzel, hogy magukat - kamucégeken keresztül - 50 ezer(!) videóban elhangzó zene jogtulajdonosának adták ki, így követelték a nekik járó jogdíjat, amit a világ legnagyobb videomegosztó portálja készségesen meg is adott nekik, négy év alatt 6,7 milliárd forinttal megrövidítve másokat. Most kiderült, hogy a két férfinak az égvilágon semmi köze nem volt a szóbanforgó dalokhoz, még kevésbé azok jogaihoz.
Ez az eset azért szemléletes, mert aki tartalomgyártással foglalkozik az már jóideje tudja, hogy a Youtube-on semmit nem jelent a fair use, vagyis a méltányossági szemléletmód, például ha mondjuk egy filmnek a hivatalos trailerét használod fel ahhoz, hogy a kritikádnak hordozóközeget biztosítson. Elvileg pont az ilyen és ehhez hasonló esetekhez jött létre a fair use, a gyakorlatban viszont ezt olyan körülményes lenne tételesen vizsgálni, hogy a Youtube mögött álló Google inkább kísérletet sem tesz rá. És hogy mi következik ebből a magatartásból? Leginkább a szabadrablás intézménye. Pontosan az, amit ez a két arizonai pasas művelt 2017 óta és ne legyenek illúzióink, nem ők az egyetlenek akik éltek- és mind a mai napig élnek ezzel a lehetőséggel. És ez az eset elhozta nekünk a megvilágosodást. Immáron nem kell a sötétben tapogatózva, konteózva és vélt rémeket látva azt 
éreznünk, hogy a Youtube nem védi meg azokat a tartalomgyártókat, akikből – sokak véleménye szerint – megél. Ez az eset napnál világosabban igazolja, hogy (jogi) támadás esetén a Youtube-ra a tartalomgyártó nagyjából annyira számíthat, mint az átlag polgár a rendőrségre. Még csak az sincs, hogy egyedileg vizsgálnák meg az eseteket és egy kirakatérvelés keretében döntenének tízből tízszer a felperes javára. Helyette egészen egyszerűen elfogadták, hogy ha úgyis tízből tízszer annak van igaza aki fizet, akkor mi lenne, ha ez lenne az alapvető attitüd? A Youtube ebből a kommunikációs térből ezzel ki is vonult. Mi a nyavajának törjék magukat feleslegesen, nem? Ugyanis félreértés ne essék, a Youtube nem a tartalomgyártóból él, hanem a hirdetőből. És ha a hirdető úgy dönt, hogy huszonötezer helyett csak huszonnégyezer helyen akar hirdetni, akkor a Youtube nem fog harcolni a maradék ezer videó(s)ért. Vagy valaki komolyan azt hiszi, hogy a Youtube majd szembeszáll a Disney-vel, amiért az demonetizálja egy magyar kisvideós blogját, amiben egyszer megvillan Kylo Ren (jogvédett) fénykardja? Emlékezzünk, 2017-ben a Youtube zokszó nélkül szerződést bontott PewDiePie-jal is, amint a Disney egy kicsit szigorúbban kezdett nézni. De emlékszünk a pedofil botrányra? A Wired február 20-án lehozta, hogy újfajta trükkel terjednek az ilyen tartalmak a Youtube-on, amire rettenetesen berágtak olyan hirdetők, mint a L’Oreal. Szerintetek mennyi idő kellett, hogy a platform erre tevőlegesen reagáljon? Két hónap? Három hónap? Nem. Mindössze 10 nap múlt el és bevezették a gyerekeknek szóló / őket ábrázoló kategóriát, amit a jövőben nem lehet monetizálni. Ennyi. Ha fontos valami (a befektetőnek), azt alig két héten belül megoldják. Ha meg csupán a tartalomgyártó problémázik, az meg majd megoldja. Eddig is megoldotta. És ez a rutin olyan jól működik, hogy mint a mellékelt ábra mutatja, a pénzéhes nagyvállalatok közé olyanok is becsatornázhatják magukat, akiknek semmi keresnivalójuk nincs ott. Ebben a relációban a tartalomgyártó teljesen mindegy mekkora, teljesen mindegy mit csinál, ha fentről valaki azt mondja „az ott az enyém” teljesen mindegy hogy a szóbanforgó jelenetben mi látható, a Youtube tálcán nyújtja azt át. Persze lehet fellebbezni, de azt nem/sem a Youtube fogja elbírálni, hanem a jogkövetelő. Ő pedig harminc esetből huszonkilencszer úgy fogja megítélni, hogy neki van igaza. Meglepő, ugye? Na most ez a realitás a mai napig csupán perszonális valóságérzékelés volt. Mostmár azonban tudjuk, hogy ténylegesen ez a valóság. Várom, hogy valamelyik gyorsétteremlánc mikor fogja a hamburgerét belelátni mondjuk Master Chief puskájába és erre való hivatkozással demonetizálni például a Halo Infinite kritikámat. Egy biztos, a Youtube-on nem fog múlni, hogy megtörténjen...
