Nah, hát akkor ezzel is megvolnánk. A helyzet az, hogy éjfél után értem haza, ami azt jelenti, hogy szédületes mennyire nem sikerült kialudni magam, de szokás szerint egy percet nem sajnálok az éjszakából. Nem vagyok nagy koncertjáró, de azért nem ez az első metál koncert az életemben és így másodjára azt kell mondjam a dánok simán toplistás zenekar élőben...
Nem fogok koncertbeszámolót tartani, az előzenekart lecsúsztuk Ashlarral, pontosabban már javában játszottak, amikor bejutottunk. Magyar csapat, de nagyon az utolsó pillanatban szervezhették le őket, mert korábban úgy tűnt a Volbeat elött nem lép fel senki más. Mindenesetre egész jó zenét toltak és a technika sem szólt rosszul, összehasonlítás véget a mélyek nyomóerejét a söntéspultnál is éreztem a lábamon.
Azt mondjuk már idejekorán lehetett érezni, hogy a PeCsa belsejében meg fog rekedni ez a kánikulai hőség, úgyhogy rólam például már az intró felcsendülésekor szakadt a víz, a pólómat meg úgy átizzadtam, hogy még így másnap reggel is facsarni lehetett belőle (kora reggeli mosás, vidítsuk fel a szomszédokat). De tényleg, mikor jut el a vezetőség odáig, hogy egy kurva légkondicionálóba beruházzanak? Vagy minek? Egyszerűbb lesz átkeresztelni retro koncerthelyszínnek?
Még egy érdekesség. Valami gáz lehet velem, mert két sör után olyan rosszul voltam, ami nem jellemző rám. Émelyegtem, furcsán reagált a gyomrom. Azt kizártnak tartom, hogy a sör maga a ludas, mert dobozos Beck's-ről beszélünk, ami azért nem szar. Vagy én vagyok a hunyó, vagy ez a kikúrt hőség. Mindenesetre azt hiszem végeztem a sörrel és átállok (a lassan alig drágább) Breezerre.
Na mindegy, azt azért még hozzátenném, hogy összefutottunk Woodyval. Nagyon jó volt egy ismerős arcot látni, amennyit lehetett persze dumáltunk is. Együtt csápoltunk egész Volbeat alatt, nagyon jó volt.
A csapat maga egyébként szerintem jobb volt, mint múltkor a Dieselben. Ehhez persze nem árt, hogy a dalok maguk is ülnek, de élőben ez önmagában nyílván kevés.
Ami feltűnt, hogy az egész csapat, de konkrétan az egész zenekar élvezte a koncertet. Ilyet ritkán látni, hogy ennyire lelkesen lép fel valaki az énekestől a basszerig. A nap fénypontja az volt, amikor felinvitálták a szinpadra, látszólag találomra a metál új generációját, egy hat éves forma srácot, aki nagyon aranyos volt és kapta is a támogatást lentről, miközben félig lámpalázasan, félig tanácstalanul kalimpált az egyik dal alatt. Biztos, hogy megtervezett volt, de mégis olyan közvetlenné és családiassá tette a légkört, ami konkrétan a mai nemzetközi metál színtérből hiányzik. És ha már színesítés, Michael Poulsen énekes közönségkommunikációja fergeteges volt, amivel sokszor csak 1-1 meglepetésszámot vezetett fel, egy Raining Bloodot, a Breaking the Lawt, a Ring of Firet, a We will Rock You-t, vagy egy Rammstein számot, amit nem ismertem fel. Állati jól áll ennek a zenekarnak ez a fajta hangvétel, ami a dalaikkal megtámogatva élőben is egy ugyanolyan színfoltá teszi őket a palettán, mint magában a számaik.
Hatalmas élmény volt, ha legközelebb jönnek nem vitás hogy megyek, csak ez a kurva hőség hagyjon alább.
