Akkor kezdeném azzal, hogy a III. Élménytábor körökkel verte az eddigi táborainkat. A stábban konszenzuson vagyunk ebben a kérdésben, az idei volt az eddigi legerősebb, leghangulatosabb rendezvényünk. A döcögős hétfői indulás dacára úgy összeállt minden utána, mintha az égiek is azt akarták volna, hogy történelmet írjunk. Ilyen háttérrel pedig (plussz azzal a fél év szervezéssel) nem volt nehéz. A vicces az, hogy nem is a tábor volt nehéz, hanem utána visszarázódni a szürke hétköznapokba...
Kezdjük azzal, hogy - amiről a táborozók nem tudtak - a stáb + 1 napot még ott töltött a helyszínen. Hivatalosan pakolással zajlott az a nap, de valójában hanyattvágtuk magunkat, mint a büdösbogár és egymást túllicitálva igyeztünk értékelni a történteket.
Vasárnap aztán 10:00-ig elhagytuk a szállást és mindenki ment amerre látott. Az előző táborok ismeretében azonban egy igen érdekes érzés töltött el minket, a hiány. Többekkel azon a véleményen voltunk, hogy akár most azonnal visszamennénk levezényelni még egy hetet ebből az őrületből. Hasonlóan érezhetik magukat a Forma 1-es versenyzők a belvárosi dugóban ülve. Ashlar volt, hogy este felébredve nem ismert rá a szobánkra, mert fejben még mindig a táborban volt és rajtam is a tétlenség súlyos érzése uralkodott el. Pedig volt meló rendesen, mert itt porosodik a Budgetworld-projekt, akkor még lógtam a MotoGP 13 teszttel, a táborvideóval, van egy hardver bemutatónk a levegőben, plussz ugye a filmek is gyűrűznek befelé. Emellett ugye az állami csekküzemek is lelkesen leveleznek velem - hogy a sz.rért nem tudnak alakítani ezek is maguknak egy tábort, hogy kicsit kizökkenjenek a hétköznapokból. Tudtam mindezt, mégis inkább visszautaztam volna egy hetet az időben, hogy megint Szigetszentmártonban legyek. Azóta is keresem az okokat, de talán most először éltem meg a felelősséget szórakoztatónak, de az is belejátszhat, hogy a második tábor óta két évet komolyodtam és már máshogy tudok viszonyulni olyan dolgokhoz, amitől régen mondjuk zavarba jöttem. De a jelek szerint a stábból mindenki ugyanezen ment keresztül - régi és új tagok, korra, nemre való tekintet nélkül? Kicsi az esélye. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy tényleg ennyire jó volt a tábor, annyira jó, hogy a hatása kitartott a késöbbiekben is. Most éppen könny szökik a szemembe, nem tudom mikor fog elmúlni ennek a hatása és lesz a friss élményből egy kellemes emlék, de mindenesetre jó látni, hogy a jelek szerint a számos nehézség ellenére, amiről zömmel csak a stábnak van tudomása (ha egyáltalán) az élmény amit nyújtani tudunk nemhogy nem fakul, de egyre markánsabban tud megjelenni a táborainkban.
Hova tovább? Már vannak ötletek. Jövőre egészen biztosan megtartjuk a IV. Élménytábort. Ezúttal nincs tervben akkora ugrás, mint a második és a harmadik között volt, inkább a mostani receptet fogjuk tovább finomítani, polírozni, alakítani. Alig várom, hogy csütörtökön már átdumáljuk a részleteket a srácokkal :)
