Sokat gondolkodtunk rajta ezt hogyan kéne beadagolni és az igazat megvallva volt is rá pár megoldásunk. Az is felmerült, hogy csak Szigetszentmártonon árulnánk el a résztvevőknek, hogy részesei az utolsó felvonásnak, de nem akartunk alapot adni a “igazán mondhattátok volna”-féle hőbörgéseknek. A kérdés jogos: miért. Ennek több oka is van.
- Kevesen tudják, de az a tengernyi technika ami például a legutóbbi Élménytábor alkalmával leszállításra került olyan komoly harcok eredménye volt, hogy nem hiszitek el - és sajnos az idei sem könnyebb. Gondolom el tudjátok képzelni, hogy évről évre megvívni ugyanazokat a harcokat, ugyanazért az egyébként közös célért, ugyanazokon a frontokon egy idő után fárasztó. Ráadásul...
- ... valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva idehaza egyes partnerekben fizikai fájdalmat jelent az Élménytábor tudatosulása és hiába vagyunk nagyobbak, mint a pl. Gamestar tábor valaha is volt a kellő áttörés még a tavalyi történelmi jelentősségű táborral sem valósult meg.
- A fentiek folyamányaként sok eszközt mi magunk biztosítottunk tavaly. Ennek hála csak a pécék bérlése közel egy millió forint volt, erre még jött a szállítás, biztosítás, a saját techika-, tévé-, erősítő-, stb. Oké, hogy legalább nem mínusszal zártunk, de brutális(!!!) pénzeket emésztett fel a tény, hogy Magyarországra születtünk és nem 2000 kilométerrel nyugatabbra. Összehasonlíthatatlanul más ökoszisztémában dolgozhatnánk...
- Azt is tegyük hozzá, hogy az Élménytábor már régen nem tábor. Ha őszinte akarok lenni a csemői II. Élménytábor óta nem az. Az ebből fakadó képzettársítás pedig nem csak a partnereknél vált ki torz képet, de résztvevőknél is többet ártott, mint használt. Elmondani nem tudom hányszor kellett elmagyaráznom embereknek, hogy ez nem olyan, mint Béla bükki tábora, ami 10 ezer forint volt és lehetett részletfizetni ... és idén már nagyon unom ezt.
- Ráadásul - bár ez inkább pozitív aspektus - igazából ebben a közegben elértük amit lehet. 110 ember volt lent tavaly, sanszosan ennyien lesznek idén is. Még az ideire érzem, hogy meg tudunk mozgatni annyi content-et, hogy az újdonság varázsával teljen ez az egy hét. Persze lehetne futószalagon is megtartani minden évben az Élménytábort, de ahhoz nem szívesen adnám sem a nevem, sem az OW nevét, sem a szabadidőmet, hogy azért kérjek el 45 ezer forintot, amiért egy évvel korábban is. Szerintem a táborozóink sem ezt várnák tőlünk.
Lehet, hogy tavaly túl idealista voltam. Szokásom. A III. Élménytábor átütő sikere után azt hittem, hogy az idei kvázi saját magát megszervezi, mert mindenki akarni fogja, egyszerűen csak össze kell raknunk az építőkocka elemeit és beindul egy önfenntartó és önszervező gépezet, de legalábbis elég lesz elküldeni az időpontot, a helyszínt, a létszámot, a programot a megfelelő partnereknek és onnantól minden megy a maga útján. 10 kioszk innen, 15 pécé onnan, stb. Ez nem hogy nem történt meg, de az az érzésem, mintha “bizonyos erők” kifejezetten az Élménytábor ellen kezdenének munkálkodni. Nem Hiszem El, hogy ennyi év távlatából ennek ilyen görcsösen kell működnie. Egyszerűen nem hiszem el!
Mindegy, a tábor jó lesz, sőt az eddigi legjobb lesz. Látvány, újdonságok, versenyek, laser tag harcok, játékok, esténként Gorefest és hatalmas hangulat. Ez így szép és tiszta, így alkotunk teljes kört. Az első Élménytábor résztvevői és az utolsó Élménytábornak bizalmat szavazó fiatalok összeülnek még egyszer utoljára megünnepelni velünk ezt a fantasztikus sorozatát az Otherworldnek, mert így, ilyen formában többé már nem fogunk találkozni.
