Amikor belevágtunk az Élménytábor-sorozatba távol voltunk az Otherworld mostani formájától. Messze nem néztek minket ennyien, a videóink elég vegyes minőségi görbén haladtak (pláne mai fejjel / szemmel) és lényegében az élet minden területén kezdők voltunk. Senki sem feltételezte, hogy annyian leszünk amennyien és hogy ez a növekedés meg fog mutatkozni a táboraink lélekszámán is.
2014-ben levonult a negyedik Élménytábor és szállingóznak a Facebookra a szívmelengető posztok a lelkes táborlakóktól. Közhely, vagy sem, ezért éri meg csinálni. Aki szkeptikus higyjen nekem, ha a pénzért csinálnánk már az első Élménytábor financiális kudarca után abbahagytuk volna az egészet. De nem ez volt a fontos soha, hanem hogy meghatározzunk egy szinvonalat Magyarországon és az embereknek ne az legyen a természetes, hogy 45 ezer forintot fizetnek ki a semmiért, hanem hogy igenis kapjanak valamit a pénzükért. Ha ez az igényszint megjelenik és van példa rá, akkor hiszem, hogy már helyesen cselekedtünk.
Nálunk volt lent 10 db Xbox360 kioszk, 20 db HP Probook (i5 proci, 8 GB RAM), 2 db PS4, 1 db Xbox One, 1-1 PS2 és Gamecube, valamint ugye az elmaradhatatlan RockBand. Esténként Gorefest és tábortűz, napközben háromszori étkezés, strandolás, focizás éééés az idei év meglepetése a lasertag verseny, amire az egész(!) tábor megmozdult, hogy 4x30 percben 10-10 fős csapatokban vadásszanak egymásra. Őrületes élmény volt és nagyon élvezte mindenki. Én is komolyan elgondolkodtam, hogy ki kéne próbálni, mert a gagyi műanyagos látszat ellenére hatalmas hangulata van, ráadásul a technikai szabályozás okán elkerülhető, hogy valaki “nem veszi észre”, hogy eltalálják, mint például az airsoftban.
Nagyon jó volt látni, hogy a táborozóink mozognak. Mennek strandra, focizni, lövöldözni, stb. Az ilyesmi mindig jó érzéssel tölt el, mert semmi sem lenne cikibb, mint lyukra futni egy többszázezres beruházással, de szerencsére ilyen gond nem / sem volt. Ja és a Samsungtól kaptunk az 5 tévé mellé egy ilyet is. Hát srácok, nem találom a szavakat:
(ezúton is ezer hálánk nekik, sok partnerünk példát vehetne róluk)
Persze apróbb gondok adódtak. A konzolteremben nem volt megfelelő az internet, emiatt csak LAN-os játékok mehettek (pl Unreal Tournament). Valakik szemfülesen lelopták a wifi jelszót, így a LoL verseny alatt eszelős lag volt, amíg meg nem találtuk annak okát.
És hát a kedvencem, valami brutális méretű kóborkutya talált meg minket a strandon, széttépte a labdánkat és követett minket a táborig, a focipályára is bejött játszani, majd leült strázsálni a kapuba várva, hogy mikor szabadulhat be (a baloldali kép csak illusztráció). Érzékeltetés végett egy akkora baszom dögről beszélünk, amivel nem áll le szórakozni az ember. Nyakörv persze nincs, de a kutya amúgy ápolt volt, tehát sanszosan nemrég dönthetett úgy a gazdája, hogy kívül tágasabb (az ilyen embereket amúgy csont nélkül fellógatnám az első lámpavasra felelőtlen állattartás és mások veszélyeztetése miatt, de leginkább azért, mert a viselkedésével nekem varrt extra problémát a nyakamba).
A lényeg, hogy emiatt kétszer magunkra hívtuk a rendőrséget, akik azon kívül, hogy kijöttek és ott voltak az elképzelhető legminimálisabb segítséget sem tudták nyújtani. Lényegében annyit mondtak, a kutya szelíd és szokjuk meg, hogy ott van. Az hogy hívjuk a gyepmestert, vagy akárkit aki csinálna is valamit, hogy a kutya ne jelentsen fenyegetést azokra a kicsikre, akik közül néhány szinte egymagas volt vele arról úgy hallgattak, ahogyan az várható volt kishazánkban, így lényegében a fenyegetés megszűnése kizárólag az állatnak volt köszönhető: idővel egyszerűen elment.
A helyzet pikantériája, hogy a tábort ez a fenyegetés nagyon összehozta. Mindenki megtanulta, hogy a zárt kapuhoz közel nem megyünk, hogy közös munka kell ha valaki (leginkább én) kimegy beszerzőkörútra, úgyhogy a táborozók nyitották-zárták a kaput, de olyan precízen, hogy le a kalappal. Senki sem jópofáskodott azzal, hogy a kutyát beengedje a tábor területére, bár zöld hajnalban egyszer így is sikerült belógnia a kajaszállítmánnyal, úgyhogy Ashlarral ketten kergettük ki a dögöt, akinek persze esze ágában nem volt távozni onnan, ahol emberek vannak és esetleg kaja. Még szerencse, hogy ekkor a táborozók még a körleteikben aludtak. Mindegy, megoldottuk :)
Nagyon szerencsések voltunk azért is, mert a keddi LoL versenyre tiszteletét tette nálunk Sirius is, de még ennél is érdekesebb (főleg mert nem tudtam róla), hogy Ranzor a tábor első és utolsó napján felbukkant. Renátó kőkemény Witcher fanként nagyon örült neki, hogy a CD Projekt egyik fontos emberével beszélgethet a kedvenc játékáról, én pedig annak, hogy ekkora utat tett meg miattunk.
Hogy hogyan folytatjuk? Lesznek rendezvények különböző témában és lélekszámban. Az Élménytábor-sorozat a partneri inaktivitás miatt a jövőben sajnos nem fenntartható és mivel felmerültek részünkről más témájú rendezvények, így 1-2 éven belül nem számítanék arra, hogy akár még csak hasonlóval is előállunk. Ehhez NAGYON komoly paradigmaváltásnak kéne végbemennie a hazai videojáték iparban, amire így 2014 nyarán nem sok esélyt látok. Viszont nagyon örülök, hogy a csúcson tudtuk abbahagyni és nem vártuk meg, amíg egy méregdrága haknivá satnyul a táborunk. Úgy érzem és látom, hogy sikerült.
Nagyon köszönöm mindenkinek, akik idén, illetve a kezdetek óta velünk voltak és átélhettük együtt az Élménytábor / Élménymagazin esszenciáját. Hiszem, hogy együtt valami jelentőset alkottunk, ami példa lehet mindenkinek a jövőben, hogy így is lehet ezt csinálni. Nagy kaland és nagy élmény volt. Remélem még találkozunk! :)
