Anélkül, hogy egy pillantást is vetnék a naptárra, pusztán a mellkasomban feszülő űr alapján az asztalra csapok, hátra dőlök, halál komoly hangra váltok és blöffölök: közel fél éve nem volt játékmegjelenés. Azért mondok csak fél és nem két és fél évet, mert fél lábbal azért igyekszem a valóság talaján maradni. Az milyen lehet? Elképzelem a kereskedőket, akik már a legapróbb címeket felhalmozzák a boltok polcain, mert frissülni kell, olyan nincs, hogy nem. Ha nincs hír, akkor csinálunk. Ha nincs nagy megjelenés, akkor a kicsiket tűntetjük fel akkorában, mintha most jelent volna meg a GTA V. A gépezet maga igazolja, hogy a látszat csal. Annyira nincsenek játék megjelenések, hogy a célzottan videojátékos magazinok nem is értem hogy a pélóban képesek napi szinten frissülni / havi szinten megjelenni. Értekeznek a semmiről? Elméláznak azon majd egyszer milyen jó lesz / egykor milyen jó volt? Na mindegy, viszont ezzel együtt azért volt nekem egy komoly adósságom, a Watchdogs személyében, úgyhogy pár hete tettem vele egy próbát...
Nagyon színes vélemények keringenek a Watchdogsról a neten, aki végigjátszotta azok között is megosztó a játék - Sas kollegának például tetszett. Én megmondom őszintén elkezdtem és a tutorialnak is betudható stadionos pálya után még megcsináltam két-három opcionális küldetést, majd lezártam a játékot és azóta sem vonzott vissza elé semmi. És próbálhatnám elmismásolni a “nem tudom miért van ez így”-féle maszlaggal a dolgot, de egészen konkrétan tudom mi a bajom a Watchdogs-zal: az Assassin’s Creedből megszerzett Ubisoft-rutin egyáltalán nem érződik ezen a játékon. Lassan féltucat (vagy több) Assassin’s Creed után már lehetne halvány segédfogalma a Ubisoftnak, hogy egy open-world játékot hogyan tegynek gazdaggá és élvezetessé. A Watchdogs várostérképe ehhez képest nagyon kicsi, az activity pontok száma kétségbeejtően alacsony, a játék sarokpontja, a hackelés pedig szánalmasan primitív. Komolyan, ha jó időben megnyomom az kontrolleren az X-et, akkor végbemegy a hackelés? Nem már! Ennél még a Bioshock vízvezetékes kirakósa is érdekfeszítőbb volt.
A Watchdogs se nem annyira őrült mint a Saints Row, sem nincsenek olyan jó karakterei, mint a GTA V-nek és nincs olyan egzotikus settingje, mint az Assassin’s Creednek - a vicc az, hogy mindez már az első óra alapján leszűrhető. Hiányzik a Watchdogsból az ötlet, egy valódi(!) és egyedi(!) gondolat, ami több, mint a családjáért bosszút álló-, jellemében egy megahackerrel keresztezett kommandós Aiden. Mondanám, hogy ínséges időben még előfordulhat nálam, de őszinténszólva, ha az elmúlt fél éves aszályban nem tudtam rávenni magamat, hogy komolyabban belemásszak, akkor ez a jövőben sem fog változni. Inkább kibekkelem az időt az Assassin’s Creed Unity érkeztéig...
