Volt az az idő, még a kezdetek kezdetén, amikor én is megbabonázva figyeltem a csillogással és a kényszeredett tapsviharral járó úgynevezett sztárvilágot. Ez a műanyag-, reflektorok és kameralencsék keresztüzében zajló studióélet szerintem életünk egy szakaszában mindenkiben megmozdít valamit. Ezt a valóságtól teljesen idegen életvitelt kapjuk meg a hollywoodi sztároktól és az ő minden lélegzetvételüket szolgalelkűen és szaftosan dokumentáló bulvármagazinoktól.
Az évek során ez is megváltozott. Az emberek beleuntak a csillogásba, szívesebben azonosultak a kisemberrel, aki nem az elérhetetlen idol hamiskás képében tündökölt, hanem inkább éreztette a te-is-lehetsz-ilyen-menő szintén hazug képét. Szimpatikusak lettek a sztárallűröktől mentes sztárok. Az ezer hektáros birtok alatt is életképes sztárok. A nem mindig vasalt, fésült, fogpasztamosollyal kelő-fekvő sztárok. A módszeres paradigmaváltás nem csak az egyéneknek szólt, de fokozatosan az őket kitermelő médiának is. Ez különösen igaz Magyarországon.
A városban mostanában lettem figyelmes a Sztárban sztár plakátjára és komolyan mondom összesen két arc volt ismerős erről a lenti plakátról. Kik ezek az emberek? Miért érdemlik ki a sztár jelzőt? Mi olyat tettek le az asztalra, amitől egy jobbérzésű ember nem hányja össze magát?
A hazai televíziós moslékos bödön érdemtelen és érdektelen arcokat öklendezik fel a nézőnek majd rájuk égeti a “sztár” logót, mert azt még a legprolibb paraszt is felfogja és talán figyelni kezd a műsorra és megveszi a pofájukkal értékcsökkentett nyomdatermékeket is. Nevezzük X-Faktornak, Megasztárnak, valóság(?)shownak, Hangnak, akárminek, ugyanaz a forintosítható néphülyítés megy főműsoridőben.
A Youtube feltűnésével azonban fény gyúlt az emésztő mélyén! Egy egész generáció számára nyújtott tartalomválsztási és tartalomgyártási lehetőséget. Egy egész generáció jött rá, hogy ami a tévében nem tetszik neki, a saját rendelkezésére álló eszközök igénybevételével, nosza, csinál jobbat. És csináltak! A hazai Youtube-on több olyan vlogger, blogger is van, akinek a munkássága köröket ver a kereskedelmi tévék amúgy sem magas szinvonalára. A lelkesedés, a közösség, a Youtube közeg ereje egyszerűen akkora csapást mért a hazai televíziózásra, hogy ma már kimutathatóan jobban megéri a hírdetőknek is a Youtube-on reklámozni, mint pl. a kábeltévén. Ami azt jelenti, hogy a tartalomgyártóknak egyre jobban meg fogja érni ezt csinálni. Ami azt jelenti, hogy egyre jobb minőségű videók születhetnek, azaz egyre kellemetlenebb lesz a tévéknek.
És ekkor kerül a képbe a Ki Mit Tube? tehetségkutató, aminek szervezett keretén belül keresik az ország legtehetségesebb Youtube videósát. Minket is hívtak és némi gondolkodási időt kérve végül nemet mondtunk a gáláns megkeresésre - ekkor még nem tudtuk azt sem kikből fog állni a zsüri. Pontokba szedve, hogy mi a gondom a KmT-vel:
- A Ki mit Tube? körüli sajtómegjelenés olyan visszataszító, hogy nincsenek rá szavak.
Idézet a 444.hu-ból:
“A Ki Mit Tube tehetségkutatón kifejezetten olyan embereket keresünk, mint Herby, vagy Cetli, vagy Fanny, a magyar internet leggyűlöltebb tinédzsere” - szenzációs ajánlólevél, szinte izgalomba jöttem.
“Ha tud énekelni, vagy táncolni, vagy nem tud, de viccesen nem, vagy igazából bármit csinál kamera előtt, ami másoknak izgalmas lehet, akkor érdemes elindulnia” - igazából éppen csak azt nem mondták, hogy bármilyen igénytelen szarral lehet indulni.
Idézet az Index.hu egyik vezető blogjáról, a comment.com-ról:
“A kimittube.hu oldalra az alkotók azt várják, hogy azok, akik eddig nem jelentkeztek a Csillag születikbe vagy a Megasztárba, de van valami különleges képességük és minimum egy letámasztható mobiltelefonjuk, azok majd most megemberelik magukat és szépen felveszik, ahogy a farkukkal lantoznak, vagy elfingják az Imperial March-ot, és beküldik” - ehhez nem is fűznék hozzá semmi különösebbet.
- A kezdeményezés teljesen idegen test a Youtube világában. Ez a tehetségkutatós modell tipikusan egy kereskedelmi tévés torzszülött, ahol erősen túlexponált, kiégett, vagy tehetségtelenségüktől frusztrált médiamajmok használják nem létező szaktudásukat bunkósbotként az önbizalomhiányos indulók ellen. Azok a nézők, akiknek az igényszintje legalább egy gondolatnyival meghaladja a Barátok közt illektusát annak már komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek ezek a vak vezet világtalant alapú médiaszennyek.
És egy éles eszű géniusz valamelyik brain storming alkalmával úgy gondolta, hogy a Youtube világából már semmi más nem hiányzik, csak ez. Nem a videónkénti 60 FPS támogatás kell nekünk. Nem az, hogy mondjuk háromszorosára nőjjön a mostani bitráta. Nekünk tehetségkutató kell, mert a magyar internetszörföző, az Istenadta, szegény képtelen eldönteni kik a magyar Youtube tehetségesebbjei. Szegény nem tud eligazodni. Szegénynek segíteni kell, mert különben besétál a videók szövevényes, kusza aljnövényzetű virtuális erdejébe és soha többé nem kerül elő. Éppen ezért, logikusan...
- Ezen a versenyen mindenki indulhat. Igen, mindenkinek jár a lehetőség. Itt az idő, hogy kitűnjetek a tömegből. Ha eddig nem sikerült a munkátok alapján, akkor most produkálhattok valami mindenkit meghökkentő produkciót. Felejtsétek el, hogy önerőből jussatok el oda, ahova mások! Az már a múlt, az poros recept és különben is, ahhoz kitartás és munka kell. De most itt a lehetőség!
Ez a műsor nem tehetségeket keres, éppen ellenkezőleg. Élcelődik a tehetségen, a kreativitáson, a Youtube-on. Ez a kezdeményezés röhög a Youtube-on. Pont úgy, ahogyan a tévés tehetségkutató kieső indulóit szokták mutogatni, hogyan akasztották ki a Tisztelt Szakmailag Kompetens Zsűrit.
- A legszomorúbb az egészben azonban nem az, hogy a másodvonalbeli zenei- és televíziós "nagyságok" hogyan alcsonyodnak le álságosan az internetes szubkultúra szintjére. És nem is az, hogy az egész koncepcióval gyakorlatilag megerőszakolják mindazt amiért egy több százezres (milliós?) magyar közösség a Youtube-ot választotta a televízó helyett. Hanem az, ahogyan mindehhez asszisztálnak a vezető Youtuberek! Ki nevezőként, ki zsüritagként. Miért?!
Vannak a neten sikeres csatornák és tartalomgyártók. Talán mondhatjuk, hogy ennek a közegnek a sztárjai. Hatalmas feliratkozószám, hatalmas nézettség és elvitathatatlan siker. De ez nem legitimizálja őket, hogy mostantól a Youtube minőségellenőrző osztályává váljanak. Eddig sem kellett, most sincs rá szükség - vagy legalábbis nem tehetésgkutató formájában. Aki azt hiszi, hogy itt csupán a díjról van szó, téved. Itt ítélet születik produkciók fölött. Produkciók mellett és produkciók ellen. A Youtube, ami eddig a szabad tartalomgyártás fellegvára volt és a néző dönthetett a tartalom sorsáról, most egy közel 12 fős zsűri kezében van, akik önmagukat nevezték ki a Youtube ítélőszékének. Egyébként is kik ezek? A többségükről méltán nem tudjuk, hogy kicsoda és egy részéről meg szeretnénk elfelejteni, hogy valaha is tudtuk a nevét. És azok a srácok, akikben valami berögzült, primitív médiareflex során az a kép villanna be, hogy itt egzakt tehetségkutatás zajlik, azoktól megkérdezném: Komolyan egy Fluor mondja meg, hogy egy filmes produkció milyen? Komolyan egy Puzsér ítélje meg egy zenei produkciót, vagy Puskás Peti(?) egy videojátékbemutatót? Kinek szól ez a műsor? Mi meg tudjuk ítélni, hogy mit nézzünk, ehhez nekünk nem kellenek ők.
Azért megnyugtató látni, hogy a Youtube védekező mechanizmusa gyorsan életbe is lépett. Egy hangos kisebbség átlát a szitán és látja, hogy nekünk, nekik és úgy általában a Youtube-nak erre semmi szüksége. A tévébámuló fotelzombikkal ellentétben nekünk legalább (egy minimális) döntési szabadságunk van, hogy nézzük-e az adott tartalmat, vagy sem. Lájkoljuk, vagy sem. Szeretjük, vagy sem. Követjük, vagy sem. Ajánljuk, vagy sem. Sztároljuk, vagy sem. Nem szorulunk rá erre a mesterségesen generált műhisztire és a vele járó megélhetési celebekre, ami többet fog ártani a hazai Youtube-nak, mint használni. És kapacitálnék mindenkit, hogy aki tudja beszélje le az ismerőseit, hogy akár résztvevőként, akár szavazóként segítse a szervezőket, hogy ugyanolyan hülyének nézzenek minket az interneten, mint teszik azt évek óta a TV képernyőkön keresztül.
