Nemrég olvastam egy érdekfeszítő cikket a Techradaron, ami egy rendkívül hatásvadász címmel indít, mely így hangzik: a konzolos játék halott - minden jó PC-n történik. Tényleg így lenne?
Mostanra olyannyira közismert tény, hogy közhelyként is felfogható, a next-gen konzolok piszkosul drágák és nagyon kevés érdemi játék van rájuk ... mondjuk ki, nincsenek komoly címek konzolra. És ennek már egy éve.
Persze minden generáció lassan indult be, át kell álljon az egész ipar, szóval ez normális lenne. Ami viszont nem normális, az az, hogy tényleg a PC ipar időközben borzasztóan felpörgött. Miközben PS4-re még mindig nagyítóval kell vadászni a játékokat, az Xbox One pedig továbbra sem döntötte el milyen szerepet akar betölteni a nappalinkban, a pécé front a Steam Machine, Nvidia Shield Tablet és Oculus Rift szavaktól visszhangzik.
Ha szoftverekkel akarunk dobálózni, akkor idén lesz egy Sunset Overdrive One-ra, ami funnak tűnik, de csoda ha év végére emlékezni fogunk rá (arról nem is beszélve, hogy bárki akinek megemlítettem azt hitte, hogy egy autós játékról van szó, szóval kábé ennyire érdekel bárkit is), a PS4-nek meg van egy finoman szólva alulteljesítő Driveclubja, miközben PC-n minden a Star Citizentől, a Project Cars-tól, vagy hogy mást ne mondjak a League of Legendstől hangos.
Ráadásul a konzolok visszafelé kompatibilitási problémája is egy olyan abszurd torzszülött, ami 2014-ben olyan, mintha praktizáló orvosoknak kéne a higénia- és a fertőtlenítés fontosságáról szemináriumot tartani. Mintha tudatosan nem akarna lemondani erről egyik platformholder sem. Miért evidens az, hogy mindenki újra és újra megveszi a kedvenc játékát? PC-n ilyen nincs, a hat évvel korábbi játékok lazán elindulnak egy új vason.
Ha már itt tartunk, egy erősebb gaming PC sem kerül már olyan ordenáré sokba, mint mondjuk hat évvel ezelött. Optimális esetben alig drágábbak, mint egy Playstation 4, vagy Xbox One, de ügyes legózással még olcsóbbak is lehetnek, arról nem is beszélve, hogy a pécékkel szembeni vaskos külsőségbeli előítéletek is kezdenek megszűnni. A Steam Machine például egy határozott lépés abba az irányba, hogy a pécé bekerülhessen a nappalinkba és ne úgy nézzen ki a tévénk mellett, mint valami ipartörténeti műemlék. Persze ilyenkor jön a menetrendszerinti érv, hogy évente kell frissíteni a PC alkatrészeit, de igazából ez sem igaz már. Legalábbis nem az évenkénti ütemben.
Végül pedig a játékok ára. Szükségtelen ecsetelni, hogy az egyébként is barátibb bolti árak mellett egy-egy anuális Steam Summerrel lényegében képtelenség versenyezni. Tripla-A játékok árát tolják le olyan méllyre, hogy az valami felfoghatatlan. Vannak hasonló időszakos próbálkozások konzolon is, de meg sem közelítik a Steamét (jár persze ingyen játék minden hónapban a Live Gold és a PSPlus mellé is, de mivel írtó kevés a next-gen cím amiből meríthetnek, így ezek többsége szóra sem érdemes). Az így spórolt pénzen pedig ha akarjuk akár évente beruházhatunk egy erősebb videokártyába. Most néztem, hogy egy 2GB-os GTX 750 ára 45 ezer körül mozog. Egy Steam Summer alkalmával simán megspórolható. Ja, ha már itt tartunk, pécén a multiplayer sem előfizetéshez kötött.
Szóval, jelenleg az a helyzet, hogy a konzolok már egyáltalán nem képviselik azt a bizonyos ellenpólust a pécékhez képest. Személyes agyfaszom például ez a bevezetett installálás minden játéknál. NEM EZÉRT DÖNTÖTTEM A KONZOL MELLETT.
Zavar, hogy nem érzem a konzolomat erősebbnek a most piacon lévő pécéknél. Persze vannak erre vonatkozó teraflopos, meg más adatok, de hiába, mert nem érzem. Nem látom, hogy a Witcher III Xbox One-on, vagy PS4-en nagyságrendileg szebb lenne, mint lesz mondjuk pécén. Nem győz meg az Order 1886, de az legalább lesz. Novembertől datálva fél éven belül nem érkezik Xbox One-ra SEMMI exclusive.
2005-ben azért váltottam Xbox360-ra, mert olyan ígéretet hordozott magában az a generáció, amire tényleg(!) nem voltak képesek a pécék. Egyszerűbb lett az életem, végetért az árnyékok beállításának és a többi faszkodás kora, de leginkább, mert így olyan játékokhoz férhettem hozzá, ami pécén nincs. Most viszont azt érzem, hogy a konzolos énem miatt elesek sokkal-sokkal érdekesebb játékoktól. Elég csak a Star Citizent említeni, de ide sorolhatnám a Civilization: Beyond Earth-öt is, vagy úgy általában cakk-pakk az egész MMO műfajt. Az előző konzolgeneráció legnagyobb példányszámban fogyó exclusive címe a The Last of Us volt hat millió példánnyal. Remek, ugyanezt a számot hozta a pécés Diablo 3 is ... a megjelenése első hetében. Vagyis még az sem igaz, hogy konzolon több játékot lehet eladni ugyanabból a címből, mint pécén.
Szóval igaz-e hogy a konzolgeneráció haldoklik? Szerintem nem, de nagyon jó úton halad afelé. Ezt az egész generációváltást brutálisan elbaszta minden érintett, szándékosan sem csinálhatták volna jobban. Miközben a mérnökök a jövőbeli játékfejlesztések érdekében minden elkövettek, hogy a konzolok és pécék közti hardveres harmónia minél kiegyensúlyozottabb legyen a vásárlót sikerült frankón elbizonytalanítani valójában miért is éri meg next-gen konzolt venni.
Ez a generáció már elvesztett egy évet, ezt már nem lehet visszahozni. Ha belátható időn belül nem sikerül a vásárlókat meggyőzni arról, hogy a mostani konzolgeneráció nem egy hatalmas pénzkidobás, akkor szerintem könnyen elképzelhető, hogy 2015 végére akkora válságba kerülhet mind a Microsoft, mind a Sony hogy ezen nem fog segíteni sem a Halo 5: Guardians, sem az Uncharted 4.
