2011-es megjelenése óta kíváncsi voltam a Playstation Vitára, érdekelt ez az érzés, amit a Sony elképzelt az emberek számára. Mégis a konzolpiac egyik legnagyobb szereplőjéről beszélünk és amikor nekik van egy víziójuk a játékosok számára arra illik odafigyelni, hiszen az lehet sokunk számára a jövőbe vezető kikövezett út. Néhány hete kifejezetten rámtört a PS Vita iránti sóvárgás, úgyhogy Shirin megszánt engem a sajátjával én pedig néhány hétig Vita tulajdonosként élhettem a Vita tulajdonosok mindennapjait. A tapasztalatom igen vegyes volt.
Nem fogok most szükségtelenül belemászni a részletekbe, mert nincs semmi értelme arról beszélni milyen erős a Vita a korábbi PSP-vel szemben, nem teszteltem a Remote Playt, sem a többi funkciót, kifejezetten arra voltam kíváncsi, hogy handheldként, útitársként milyen. Ehhez kaptam egy kazal tökjó játékot Shirintől is, Sastól is. De lássuk.
Az egyik első tapasztalatom a Need for Speed Most Wantedhez volt köthető, ami biztos tökjó játék, de mivel folyamatosan kapcsolatot akart létesíteni a rohadt Originnel (a villamoson meg ritkán van wifi), így nem indult el. Azért értékeltem volna ha valahol fel van tüntetve, hogy a játék állandó(!) online kapcsolatot igényel, mert akkor vagy egy 3G képes Vita kellene, vagy a tethering lehet a megoldás, de mivel egyikre sem volt mód, így hagytam az egészet a fenébe. Kösz, Electronic Arts!
A másik próbám az Archon által tesztelt Swapper-hez köthető, ami PSPlus tagok számára elérhető már PSN-en. Nagyon jópofa logikai játék, teljesen megértem Archon miért lelkesedett érte, viszont itt jött közbe a handheld egyik komoly problémája (ami állítólag AMOLED sajátosság), verőfényes napsütésben szar sem látszik a kijelzőből, amit tovább ront, hogy a Swapper képi világa alapvetően sötét.
A harmadik próbám az Uncharted: Golden Abyss. Itt jegyezném meg, hogy a Sony minden egyes nap morzsoljon el egy hozsannát és NAGYON becsülje meg a Naughty Dogot, mert tudomásom szerint ők azok akik tényleg kiaknázták a Vita minden képességét, a giroszkóptól kezdve, az érintőfelületeken át egészen a játék egyébkénti vizuáljáig. És amúgy maga a játék is jó, tök szórakoztató, tipikusan Uncharted, viszont mivel nem szakaszolt, így városi közlekedésben lényegében élvezhetetlen. Vannak átvezetői amik érdemi játék nélkül, egy huzamban kitesznek akár hat és fél percet is. Ennyi idő alatt a 4-es metróval eljutok a Fővám térről a Kelenföldi pályaudvarra. Most lehetne még játék- és BKV menetidőt méregetni, de végeredményben nem lehet érdemben belefeledkezni a játékba, mert én például ritkán utazom 5-6 megállónál többet egy járattal és a leszállás elötti pillanatokban már amúgy is megoszlik a figyelem.
(ezt követően az MGS 3-mal már nem is próbálkoztam)
Amit megfigyeltem, hogy a készülék maga egyébként eszméletlen akkuidővel rendelkezik. Nem használtam sokat, de mindig be volt kapcsolva és egy hét alatt sem csökkent a feszültség a felére. Emellett nem melegszik. Nem tudom hol vezeti el a hőt a rendszer, de a Vita konkrétan nem melegedett fel egyetlen egyszer sem. Ez két olyan szempont ami kiváló mérnöki munkáról árulkodik, őszinte elismerésem.
Meglepett viszont, hogy (így bő három évvel a nemzetközi premier után) nem láttam PS Vita felhasználókat sehol, pedig sokat járok mostanában tömegközlekedéssel a vetítések okán, de akár 10:00-re, akár 19:00-re megyek valahova nem látok sehol PS Vita játékosokat. Nem tudom mennyit ad el a Sony ezekből a készülékekből, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem Magyarország az elsődleges piac. Ezt csak azért tartottam szükségesnek elmondani, mert lehet, hogy éppen ez az oka, hogy tömegközlekedési eszközön borzasztóan kiírvó érzés Vitázni. Valahogy sokkal természetesebbnek érződik a telefont nyomkodni, vagy akár egy tabletet, de a PS Vitától nagyon kívülállónak éreztem magam és nem egyszer pillantottam körbe, hogy esetleg kinek tetszett meg a szükségesnél jobban ez a handheld - ami ráadásul nem is az enyém.
Viszont én biztos nem leszek PS Vita tulajdonos - de nem a fenti ok miatt. Egészen egyszerűen azért, mert nem látom ezt a kütyüt a rendszeresen repülőgéppel és távolsági busszal közlekedőkön kívül kik tudnák valójában használni. És még akkor is kérdéses, hogy érdemes-e bevállalni ezt a féltéglát, mert a Vita sajnos szükségtelenül érződik nagynak és nehéznek. A mellényzsebemet lehúzza, utazóknak farzsebbe nem praktikus, de ami a legnagyobb problémám vele, hogy nem szeretem a Playstation Vitát. Elképesztően jól elvégzi a rászabott munkát és az átlag szalagmunkásnál szebb munkaruhát kapott, ez kétségtelen, de nem érzem, hogy ennek a gépnek lelke lenne. Nem tetszenek ezek az M&Ms ikonok, a “szamárfüles” képernyőfeloldással képtelen vagyok azonosulni és ez a cucc játékon kívül konkrétan semmire érződik ergonómiailag alkalmasnak. Amivel persze tisztában van aki Vitát vesz, de a mindennapokban derül ki, hogy ez több kompromisszumot igényel, mint elsőre gondolnánk. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy mint mindennek, a Playstation Vitának is megvan a maga célközönsége, de én elképzelni nem tudom, hogy demográfiailag hogyan lehetne ezt a célcsoportot körülírni úgy, hogy az egy gazdasági tervben is jól mutasson. Talán nem véletlen ez a fejvakarászás a Sony háza táján is, de ez legyen a japánok gondja, én csak annyit látok ebből az egészből, hogy félreteszem két napra és nem hiányzik. Az igazat megvallva most hirtelen nem is tudom hol van...
