Egy kicsit offolásnak tűnhet a téma, de mivel a Beszélgessünk-sorozatban is előszeretettel merülnek fel az Otherworldöt elvétve érintő témák, úgy gondoltam előveszek egy hasonlóan elütő témakört és beszélgessünk egy kicsit az egészségkampányról!

Fontos leszögezni, hogy nem vagyok sem a mozgásnak, sem a sportnak, sem a helyes táplálkozás ellensége. Sőt, hiszem és vallom, hogy amennyi trash szar vesz minket körül egyre fokozottabban kell odafigyelnünk arra mit viszünk be a szervezetünkbe, mennyire vagyunk képesek napról napra egyre nagyobb felületen szétfolyni a tévénk előtt.

DE!

Ugyanakkor úgy látom, hogy az egészségkultúra és a nőnap, anyák napja, stb között van egy igen komoly közös nevező. Az érdek. Csak míg előbbinél a sportcentrumok akarják a saját igazuk érvényesítésével növelni az eladott konditerembérletek számát, addig a másik oldalon a szerelem jegyében szedik meg magukat a virágkötők. Ezzel különben nincs baj. Hiszen akinek esze van, tudja hogy az adót sem azért fizetjük hogy megvédjen minket a rendőr, hogy legyen közvilágítás, vagy újabban az EU parlamenti képviselőink sem azért vannak Brüsszelben, hogy biztosítsák számunkra a szabad internetet. Az a jó például a virágosnál, hogy nincs megkötve a kezünk. A nőnapi gesztust lehet ünnepelni csokival, borral, egy meghitt vacsorával, vagy akár esetünkben egy, két, vagy akár több szál virággal. Nincs ezzel baj, mert a szokásjoghoz nem tartozik darabszám. Nem érzem azt, hogy a rendszer vesztese vagyok, ha két szál virággal kedveskedem a páromnak, vagy édesanyámnak a kvóta szerinti nyolc helyett.

Az egészségmegőrzés doktrinája azonban nem áll meg annál az üzenetnél, hogy ne egyél gyorséttermi kaját, vagy ne vegyél zsírban tocsogó, beazonosíthatatlan állagú húsból készült gyrost az aluljáróban. Az egészség plakátjairól modellek köszönnek vissza. Az egészség nevében minden eddig természetesnek vett mozdulatunk megkérdőjeleződik. Rossz cipőt hordunk, túl sok kávét iszunk, túl sok sört iszunk, túl sok húst eszünk, a ritkán sok helyett inkább együnk többször keveset, ne üljünk otthon hanem menjünk mozogni, együnk chia magot mert attól majd fogyni fogunk és már mindenki tudja, hogy az omega 3 zsírsav kizárólag halakból vihető be a szervezetbe. És persze a helyes táplálkozás nem elég, mert járnunk kell aktívan sportolni is, mert attól indul be az emésztés, marad egészséges a szívünk és nem mellesleg attól lesznek olyan karjaink és olyan csípőnk, mint a reklámokban. A nőnappal ellentétben ez az üzenet igen komoly iparágakat érint és elég jól meg lehet élni abból, ha az egészség nevében korteskedünk és vázolunk egy olyan életmódot, aminek a folytatása egy igen szűk réteg kiváltsága. Idehaza is van olyan influencer, aki anyuka, szenzációs formában van és abból él, hogy tanácsot ad másoknak, hogyan lehetnek olyan csinosak, vonzók és a férjük számára akár több gyerek után is olyan kívánatosak, mint ő.

Ez egy új éra születése. Amikor az egészség már nem arról szól, hogy csökkentsük a koleszterin-szintünket, hanem az egyetlen járható út ahhoz, hogy ne hagyjon el a férjünk. Az egészség az egyetlen út, hogy boldog legyél. Hogy szép legyél. Hogy sikeres legyél. Nem elég, ha csökkented a napi bor beviteledet, vagy leteszed a cigit. Az egészséghez kvótákon keresztül vezet az út. A cél nem az, hogy a triglicerid számod normális legyen, hanem hogy olyan kockás legyen a hasad, mint annak a palinak akire a csajod csorgatja a nyálát. Ez a cél! Persze ehhez az egészséges táplálkozáson keresztül vezet az út, de ugye látjuk, hogy itt már messze nem a súlyfeleslegtől való megszabadulás a cél, hanem lényegesen hosszabb- és cégérdekekkel szegélyezett ez a futópálya.

A napokban futottam bele egy érdekes egészségmegőrző programba, ami 9 pontba sűríti hogyan őrizzük meg az egészségünket. Mit KELL(!) ehhez beiktatni a napjainkba. Hogy átérezzük mit üzen ez a program, először is vegyünk egy aránylag átlagos anyukát. Tegyük fel, hogy reggel hétkor kel, hogy nyolcra beérjen dolgozni. Szándékosan kivonom a képletből a gyerekek megreggeliztetését, oviba-suliba vitelét, tegyük fel, hogy ez a kihívás apu képességeit sem haladja meg, szóval anyu simán be tud érni nyolcra dolgozni. 8+1 óra a munkaidő. Vagyis anyu kilenc óra elteltével, délután ötkor végez a munkahelyén. Mivel anyu egészségesen él, így a napi négy szünetet nem tudja kiprovokálni kávéval, végképp nem cigivel. Ezzel nem csak a pihenőidőt bukja, de a lépésszámokat sem tudja farmolni. Szóval a négy szünetből az egyik az ebédideje lesz, a másik hármat meg valamikor beiktatja nap közben. Ez még fontos lesz! A leírás szerint neki meg kell tennie aznap 9 ezer lépést. Nos, tekintve hogy a hétvégén éppen a Bakonyban voltam és túráztunk egy kicsit hegynek föl, hegynek le és úgy jött össze nagyjából három óra bolyongással kb 17 ezer lépés tegyük fel. Tegyük fel, hogy anyu könnyűléptű és nagyjából egy óra alatt le tud gyalulni 9 ezer lépést még aznap, ami mondjuk 7-7.5 kilométer. Nem életszerű, hogy reggel autóval viszik, majd meló végeztével nem azzal hozzák, ráadásul apu ugye éppen a gyerekekkel van reggel, és hozza őket meló végeztével, szóval anyunak marad a gyalogszer. Tegyük fel, hogy ez a napi 7 km-es elvárás arányosan oszlik el mert gyalogosan ér be a munkahelyére és onnan haza, ami az egyszerűség kedvéért legyen 2x3.5 km, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy anyu a Corvin-negyedtől a Nyugati pályaudvarig úgy jár be gyalog, hogy ebbe belefér az is, hogy útközben még el is téved. Odafelé is, meg visszafelé is. Minden nap.

Ez legyen nettó érték, szóval anyu a nagy gyaloglás közepette nem ugrik be a közeli négybetűs szupermarketbe nagybevásárolni estére, mert azt is rábízhatja derék férjére. Neki csak haza kell érnie a nagykörúti villamos igénybevétele nélkül. Mert egészségesen él. Nos, hat óra van, amikor is anyu minden bizonnyal dögfáradtan hazaér. Most kéne felhasználnia a korábbról megmaradt három szünetből legalább az egyiket, de mivel apu minden igyekezete ellenére nem éppen egy konyhatündér, anyunak első útja a konyhába vezet, mert össze kell rittyentenie a vacsorát a kis családnak. Mire végez, este hét van. Dögfáradtan beesik a kanapéra. Pont kapóra jön mindjárt két szünet is a napi kvótából, mert muszáj kifújnia a munkát, a nagykörúti sétát és az egy órányi konyhában ácsorgást, plusz neki sem ártana ennie valamit. Ha anyu nem nagy étkű, akkor az egész megvan fél óra alatt. Tegyük hozzá, hogy ebben az időszakban egy szót nem beszélt egyik családtagjával sem, mert akkor kicsúszna a napirendből.
Újult erővel felpattan és a már reggel összekészített edzőcuccát felmarja, hogy este nyolcra(!) leérjen a terembe egy kis piláteszre. Este 9-re végez és nagyjából fél 10-re otthon van, lezuhanyzik és 10-kor elmondhatja, hogy vége a napnak.

Már élni sincs kedve, de ekkor eszébe jut, hogy még nem iktatta be a „két óra telefon nélkül” passzust, szóval leül olvasni egy keveset a kedvenc könyvéből, ahelyett, hogy megnézné valamelyik parádés OW kritikát Youtube-on. Biztos találna belőle két órányit. Végül mire éjfélt üt az óra pont magára tudja húzni a takarót az ágyban drága férje mellett, aki ma sem látott másfél óránál többet abból, akivel összekötötte az életét.
Az a jó, hogy a példabeli anyuka nem élt a hat percnyi meditáció lehetőségével, mert akkor tuti átcsúszott volna éjfél utánra és bukná a kiírt nyolc óra alvást. Viszont kérdés, hogy melyikkel került volna messzebb az ideális énképtől, ha az alváson spórol, vagy a meditáción. Amúgy meg enélkül is k.rva mindegy, mert reggel hétkor kel minden reggel, szóval a meditálgatás nélkül sem tudná teljesíteni a 8 óra alvást. Bezzeg ha az a rohadt kilenc órás meló nem rondítana bele az egészséges életképbe...

Az a durva, hogy ezt az élethelyzetet nem én karikírozom ki, hanem azok akik álságos módon úgy tesznek, mintha ez az életmód univerzálisan alkalmazható lenne. Mintha a napi kilencezer lépés életszerű lenne. Elárulom, nem az! Egy olyan világban, ahol a lakosság jelentős része nagyvárosban él egyszerűen nem életszerű ezt elvárni és ezzel frusztrálni az embereket és olyan egyenletet felállítani másoknak, amit csak össze kéne adnia annak aki kitalálta és nem csak nem jön ki a végén a 24 óra, de ráadásul nem életszerű(!) hogy valakinek az életét ez tegye ki! Hogy nincs beiktatva sehova, hogy időt tölt a családjával, vagy a barátaival csak úgy(!) Hogy ledolgozandó hátrányként élje meg, hogyha aznap nem jött össze a hat perc meditáció, mert aznap kilenc óra alvásra volt szüksége a szervezetének.

ELÉG! Ne stresszeljétek az embereket nyilvánvaló f.szságokkal!

Ne tegyetek úgy, mintha a konditerem fontosabb lenne mint a család, a munka, a barátok, vagy a magánszféra. Igen, az egészség(megőrzés)ért tenni kell, de nem úgy, hogy beosztjuk egy ember minden napját. Ez az a tolakodás, ami az egyébként nagyon szimpatikus vegán üzenetet is sokszor olcsó propagandává zülleszti. Fejezzétek be az emberek mindennapjaiban való turkálást és végképp ne tegyetek úgy, mintha a Youtube-on burjánzó, kétbites naivitásban tenyésző egészségkufár influencerek jelentenék a társadalmi középértéket. Érdekes módon arról miért nincs szó, hogy a szex például testmozgásnak tökéletes, csökkenti a vérnyomás és a szívinfarktus esélyét, stresszoldó hatása van, valamint jobban alszunk tőle. Azt a stresszt, ami a hazai lakosság kábé 20 százalékát érinti. Amit többek között az egészségcsőszök példaképhajszolása és irreális elvárásai okoznak. Pusztán azért esik látómezőn kívül a szex, mert annyira prűdök vagytok, hogy ezzel inkább nem is foglalkoztok, vagy mert a Durex még nem szállt be a kampányaitokba? Ebbe még belegondolni is rémes. Elmentek ti a p.csába...