Az egyik szemem sír, a másik nevet. Teljesen egyértelművé vált mostanra, hogy a(z Activision-)Blizzard klasszikus értelemben vett vállalatként képtelen működni. Ha az egyre romló minőségű videojátékaik nem szolgáltak volna ehhez kellő tanúbizonyságul, az elmúlt hetekbeli szexuális visszaélések széles spektrumát felölelő botránysorozat bőségesen aláhúzta mindezt. Ám a Blizzard itt nem állt meg, mert még az ezt követő kommunikációjuk is szerencsésebb esetben visszásra sikerült, szerencsétlenebb esetben kifejezetten szarul. Válsághelyzetben, hogy nincs a cégnél egy ember sem, aki képes helytállóan kommunikálni akár a cég falain belül, akár azon kívül olyan mérhetetlen szakmai, emberi és hozzáállásbeli hiányosságokra mutat rá, amit ennél kisebb vállalatokon is számon kérne az ember, de a Blizzard esetében egyenesen arcpirító.
Most pedig úgy áll, hogy az elnöknek, J. Allen Brack-nek három év után távoznia kell a kaliforniai vállalat csúcsáról. Fontos, hogy a vállalat kommunikációjában még csak nyomokban sem köti össze a szexuális zaklatások egyre eszkalálódó hullámát a CEO távozásával. A hivatalos közleményben annyi szerepel, Brack „új lehetőségek után néz”. Ez a húzás elég ékesszólóan mutatja mi zajlik jelenleg a Blizzardnál. Hivatalosan eszük ágában nincs hitelt adni a céggel szemben fennálló panaszoknak. Brack a Blizzard belső levelezésében közvetve elismerte, hogy nem tolerálja a szexuális zaklatást – ami köztudott tény volt a cégen belül, az ő regnálása három éve alatt is, szóval fuck off – de amint nyilvánosan kell akár gesztus szintű lépéseket hozni még csak nyomokban sem merül fel, hogy elismerje rosszul képviselte a vállalat dolgozóinak érdekeit és félrenézett valahányszor úgy viselkedtek az alkalmazottai, mintha egy pubertáskorú hülyegyerek nedves álmát élnék meg a mindennapokban. Egyszerűen csak elérkezettnek látta az időt, hogy új kihívások után nézzen.
A legutóbbi Reflektorban éppen azt fejtegettük, hogy ha kellően nagyra csapnak a népharag lángjai, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a legfelső emeleteken fognak fejek hullani, például Brack, vagy Kotick szintjén. Azonban azt is hozzátettük, hogy ez lenne a legképmutatóbb PR fogás, hiszen bár ők viselik a felelősséget ha a céggel gond adódik, azonban ezzel a lépéssel megússzák a valódi elkövetők. A középvezetők, a team leadek, a menedzserek, vagy csak olyan megkerülhetetlen figurák, mint egyes dizájnerek.
Brack például jelen sem volt az ominózus Cosby portréval pózolós, ízléstelen, ám annál beszédesebb esetnél, ellentétben Jesse McRee-vel, Cory Stocktonnal, vagy Jonathan LeCrafttal.
Milyen beszédes az a cirkuszi showelemnek beillő fővesztési kötelezettség a döntéshozók részéről, ahogyan kihasználják a status quoba kódolt és az ellen szóló haragot, majd dobnak egy (nagy) csontot az embereknek, miközben azok, akik ellen a tényleges panasz szól látszólag maradhatnak a helyükön, csak most egy időre meg kell, hogy húzzák magukat.
Ez olyan, mintha a szezonális nagytakarítási teendőket letudnánk azzal, hogy a nagymama enyhén molylakta, de annál inkább szúrágta kolonial bútorát kikúrnánk az ablakon, majd elégedetten néznénk körbe a kupi fölött, ami most további-, eddig foglalt másfél négyzetmétert hódíthat meg magának.
Félreértés ne essék, meggyőződésem, hogy J. Allen Bracknek mennie kellett. Nem védhető és nem magyarázható, hogy egy vállalat elsőszámú embere éveken át nem vesz tudomást arról, ami a cégén belül zajlik. Ellenben én attól tartok, hogy Brack távozása ebben a formában mindössze PR fogás. Tűzoltás helyett kozmetikázás, nagyívű manír valódi tettek helyett. Remélem a dolgozók szemét nem fogják kiszúrni ezzel, mert ők pontosan tudják kik ellen küzdenek és az ő sérelmeik elsősorban nem ahhoz kötődnek aki félrenézett, hanem aki nagyon is ott volt. És az a baj, hogy ezek az emberek ma is ott vannak. Ha szétesik az autónk nem a márka elnökének távozását követeljük, hanem garanciákat, hogy megjavítják és több ilyen nem fordul elő. A többezer munkavállaló ezeket a követeléseket megfogalmazta, és abban kurvára nem szerepelt J. Allen Brack távozása. Úgyhogy erről ennyit.
