Nem akarok abba a hibába esni, mint az egyel-, vagy a sokkal többel előttem járó generáció egyesei, amikor ezekkel a fiatalokkal, a bezzeg az én időmbennel, meg más bicskanyitogatóan agyhalott fröcsögéssel bírálják a körülöttük élő, előnyösebb évjáratú korosztályt. Nekem egy egészen más problémám van, ami ilyen teljesen elértéktelenedett és snassz apróságra, mint a tisztelet teljes hiányára vezethető vissza.
Következő a helyzet. Én egy régimódi fazon vagyok, engem klasszikus értékek szerint neveltek - gondolom. Azzal mindenesetre tökéletesen tisztában vagyok, hogy amikor mondjuk egy partnerünknek írok levelet, legyen az a CNG.hu kft, az EA, az InterCom, vagy a Sony, vagy akárki, mindig gondosan figyelek arra, hogy legyen az elején-végén köszönés és kultúráltan legyen megfogalmazva az üzenet, mégha maga a tartalom tömör is, teljesen mindegy hány éve ismerem ezeket a cégeket. Ők határozzák meg itthon a piacot, ők ennek a rendszernek a voltaképpen oszlopos tagjai, akikhez képest mi csak egy online közeg vagyunk. Éppen ezért TISZTELETTEL beszél velük az ember. Ha ezt nehéz elképzelni, mondok valami közelebbit.
A neten több ismert bloggerrel / vloggerrel azért volt már szerencsém találkozni. Itt van például Szirmai Gergő, aki gyakorlatilag egyszemélyben a YT közösség, sőt közösségek szószólója a médiában és ezért TISZTELET illeti. Kurvamindegy mi az ember véleménye róla magánszemélyként, de aki azt mondja, hogy ez az eredmény smafu az egy mezei f.sz, már elnézést. Említhetném még freddyD-t is, aki a RosszPCJátékok alatt és után is fontos szereplője az online közéletnek, például a Filmbarátokkal, ami monstre játékideje ellenére a legterjedelmesebb tematikus podcast és ezért az erőfeszítéséért, amit nem mellesleg teljesen ingyen és bérmentve végez TISZTELET illeti, még akkor is ha adáson belül sokszor húzzuk egymás agyát. De említhetném még Dancsó Petit, vagy Siriust, akiknek a munkássága dettó komoly sarokkövei az online világnak. És ki merem mondani, hogy az Otherworld Élménymagazin is ilyen. Sok olyan eredményt tettünk le a hazai gamer / filmes piac asztalára, ami előttünk nem volt és jelzem azóta sem igazán. És akkor rá is térnék mostani posztom tárgyára!
Az Otherworld mindig nyitott volt az együttműködésre más felületekkel, ha és amennyiben megtaláljuk a közös hangot és úgy amúgy a másik fél profilja felvállalható számunkra. Ilyen például az ILiveinStyle, aminek a bannerét kitettük az oldalra, mindenféle felár nélkül, mert szimpatikusak voltak, mind emberileg, mind a kezdeményezés.
És akkor ott a másik véglet, ami miatt végülis ezt a posztot megírtam. Az egyik eset ilyen megkeresésekben, amikor már a nyitás ilyen Gyere faszi, gombozzunk! stílusban fogalmazódik meg és utána tér rá a kérdésére. Mi a f.szt képzel az ilyen magáról? Nem őríztünk együtt libát, nem vagyok a kollegád, a rokonod, még a haverod sem, de még ha az is lennék akkor sem vagyok köteles elviselni ezt a stílust. Bazdmeg, amikor kezdődött az OW pályája mérhetetlen tisztelettel beszéltem MINDENKIVEL körülöttünk, nem pusztán azért mert a viszonyrendszer ezt követelte meg, hanem mert így illik. Pont. Részben ennek köszönhetem, hogy a szóbanforgó vloggerek egy részével máig jó viszonyban vagyok / vagyunk. Lehet, hogy az Otherworld stílusa közvetlenebb, mint más magazinoké, de elképesztő, hogy ezt a stílust velünk szemben szemrebbenés nélkül megengedik egyesek maguknak. A francba, Herbynek nem írnék ilyen stílusban levelet és jellemzően ezek nem is a nagyobb magazinok, hanem ilyen mikroportálok, meg fansiteok, akik meg aztán tényleg a virtuális aglomerációtól függenek és akkor ilyen stílusban nyitnak, mintha nekünk valami megkérdőjelezhetetlen, vitán felüli, alapvető kötelességünk lenne mindenkinek segíteni. Valami olyannyira evidens dolog, amit kérni sem kell és ha mégis, akkor már minden elméleti alapja megvan az illetőnek, hogy minket lebasszon egy Jóreggelt előtt / után / de méginkább helyett.
A másik kedvencem, amikor valaki teljesen magától értetődő feladának tartja egy filmes-, videojátékos portálnak, hogy mindenféle jött-ment kezdeményezést támogasson. Mert ha nem csináljuk, akkor önmagunktól elszállt parasztok vagyunk, akik nem tudják honnan indultak. Ez nekem valami olyan elképesztően furcsa, én SOHA senkire nem próbáltam meg ráerőltetni a hülyeségeimet, hogy márpedig az OW-t reklámozza az XY magazin és ha azt mondják hogy bocs, öcsi, halvaszületett ötlet, akkor még én verjem magam a földhöz, mint egy hisztis gyerek, hogy milyen csúnya aki ilyet mondott, pedig nekem szívem-lelkem benne van - csak lehet, hogy ez kurva kevés. Mondjuk azért, mert nincs kiforrott egyéniségem 16 évesen és sanszosan amit ma nagyon szeretek csinálni fél év múlva unni fogom, mint a cirkuszi bohócok poénjait. Vagy egészen egyszerűen hiába vállalnám fel a munkámat és veregeti meg anyu a vállamat, hogy “ügyes vagy Gézuka, nem baj, hogy összesen két mondatot írtál le annyi helyesírási hibával, hogy a suliban nemhogy egyest nem kapnál azonnal kicsapnának, de legalább már nem pontos jével írod, hogy hülye”. Csórikámnak ezen kívül van egy nagy adag önbecsülési parája, meg egy kicsit szociopata is - mert miért ne -, de neki felületet kell biztosítani, mert anyu véleménye az ultimate referencia mármilyen szervezeti hierarchia csúcsára. MI A F.SZ BAJOTOK VAN NEKTEK? Ja és amúgy ezeknek a lombikbébiknek a véleményét vállaljuk fel, kampányoljunk mellettük, mert különben sérül az önbecsülésük. Mindezt azért, mert egyéb impulzus hiányában “mi vagyunk a példaképeik”, vagy mi. Apám, azért ez már komoly. Nekem soha a büdös életben nem volt internetes példaképem, soha. Talán még úgy általában példaképem sem. Voltak mozdulatok, kommunikációs verbális, non-verbális eszközök, amiknek a gyakorlati alkalmazását és annak eredményét látva igyekeztem azokat elsajátítani, de egy komplett ember, akit teljes egészében példaképnek fogtam volna fel soha. De ha lett volna, akkor sem egy publicista.
El tudom képzelni azokat az arcokat, akik mondjuk Puzsér Róbertet tekintik példaképüknek. Nem mintha meg akarnám ítélni Puzsér tevékenységét, TISZTELEM azért amit elért. Sokan köpködnek és pröszkölnek a médiában / a médiára, de ő az egyetlen, aki ebből a gyűlölködő masszából egyéniségként ki tudta nőni magát. Ez nem kis teljesítmény és ez tisztelendő. Az is igaz, hogy számomra ő egy közszereplő, aki remekül eldagonyázik a média ügyeletes megmondóembere szerepében és úgy sz.rik a kézbe amelyik eteti, hogy közben az ő stílusa sem szárnyal éppen arany jánosi magaslatokban. Viszont el tudom képzelni azt a kialakulóban lévő individumot, akinek önazonosulási alapot képez egy ilyen ember és azt is el tudom képzelni, hogy mi lesz belőle. Hogy is jutottam el idáig???
Szóval a TISZTELET. Ez az, aminek a hiányától falnak megyek. Nem azt mondom, hogy mindenki szeressen minket, nem azt hogy rajongjanak értünk, nekem aztán tökmindegy, csináltuk az OW-t akkor is amikor százan néztük minket és most amikor többezren naponta. Viszont azt elvárom, hogyha valaki akar valamit tőlünk, akkor azt kultúráltan fogalmazza meg. Ha ez már túlzott kompromisszum számára, akkor ne csodálkozzon, hogyha jobb esetben a kukában landol amit írt, rosszabb esetben lesz pár keresetlen szavam a válaszlevélben, nagyjából azon a szinten, amit a levél írójának tulajdonítok.
Huh, egész jó kis feszültséglevezető ez a blogolás :)
