Miután mindenki hülyére dícsérte a Démonok között (The Conjuring) című James Wan dirigálta horrort úgy döntöttem megtöröm a régóta súlytó átkot és végre kimozdulok otthonról egy hagyományos moziélmény reményében, aminek semmi köze a sajtóeseményekhez ... ej, de régen is volt már. A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem teljesen saját kezdeményezés volt az ötlet, freddyD hívott meg ugyanis (ezúton köszönöm Neki), de egy ilyen ajánlatnak amúgy sem lehet ellenállni. Szóval Corvin mozi negyed 7-kor, beülünk és kezdődjön a paráztatás.
A film igazából két olyan tényezőre épít, amit Hollywoodnak mostanra teljesen sikerült megfosztania mindennemű értékétől. Az egyik az igaz történet alapján közhely, a másik az ördögűzős téma - a harmadik a 3D lenne, de ez esetünkben nem tényező.
Szóval van a tényleg élt Warren holisztikus démonűző házaspár és a peches család, Perronék, akik egy kamionos fizetéséből megvesznek (és terveznek fenntartani) egy akkora birtokot, amihez fogható a régi rabszolgatartó földesuraké volt. Mivel igaz történet alapján, tételezzük fel, hogy az usában jobban megéri kamionozni, mint nemesnek lenni cirka 200 évvel ezelött. Így utánagondolva egészen hihető!
Szóval miután megkezdődnek a furcsaságok a két család egymásra talál és indul a ház megtisztítása az ultimate gonosztól, mert ugye valamit csak kell csinálni egy olyan házzal, ahol már nyolc generációnyi arc végezte erőszakos halállal.
A Démonok között tökéletesen ugyanazt a metodikát követi, mint Wan előző horrora, az Insidious. Nagyon jó előkészített alapok, pattanásig feszített kibontás és végtelenül snassz, túlzásokban fuldokló lezárás. A színészek nagyon jók, a cselekmény is feszült és valóban elhanyagolható az alkalmazott CG mértéke, leginkább a 70-es, 80-as évek horrorfilmes eszközei köszönnek vissza, természetesen lényegesen jobb minőségben.
A film hibája igazából Hollywood hibája. A farkast kiáltó fiú tipikus esete, hiába szánják látványosnak az ördögűzést, hiába asszisztál ehhez egy rakás szuicid galamb és hiába kezd invázióba Warrenék ellen is a démon, egyszerűen túl sok ilyen filmet szállított már nekünk a filmipar ahhoz, hogy akár egy arcizmunk megránduljon a látottakon. Wan emellett igazából nem tudja méltó módon lezárni filmjét. Olyan vásári, fény- és hangorkánnal megtámogatott puccparádét rendez a ház pincéjében, mintha egy diszkó szomszédságában zajlana az ördögűzés. Persze hátborzongató belegondolni, hogy mindez megtörténhetett a valóságban, kár, hogy a film maga nem ilyen. Túl sok a hatásvadász elem, túl sok a riogatás, túl sok a kiugró szellem a sarokból. A film elejébe több stílus szorult, mint a végébe, de ezt is majd jól kibeszéljük a legközelebbi Filmbarátokban...
