.jpg)
Hogyan kell elrontani egy filmet az IT világ talán legnagyobb hatású figurájáról, aki lényegében az egész ma ismert informatikai világot meghatározta. Az ígéretes alapötlet / alapanyag ellenére a Jobs film elsősorban, mint életrajzi film rossz, nem is elsősorban mint megemlékezés. A film Jobs korai éveitől indul, hippi lázadás a főiskolán, stb. Gyakorlatilag végigmegyünk életének főbb állomásain, azon hogyan maradhatott tandíj nélkül is a főiskolán, hogyan indult a garázscég, hogyan születik meg első lánya, Lisa, akit nem hajlandó elfogadni, hogyan született meg az Apple I, hogyan jön létre a vállalat, ahonnan később kirúgják, stb. A film lényegében semmivel sem vállal többet, mint a Számító emberek (Pirates of the Silicon Valley - ’99), ám míg az kategóriájában egy mestermű, addig a Jobs a saját cipőfűzőjében botladozik, mert gőze nincs ki volt Steve Jobs...
Az elsődleges probléma, hogy Ashton Kutcher borzalmas, mint Steve Jobs. Eltekintve pár beállított promó képtől, amiben még akár némi komolyabb rokonvonás is felfedezhető kettejük között, a film alatt egy percig nem hisszük el, hogy Jobsot látjuk, hanem Ashton Kutchert, aki megjelenésével, mozdulataival és hanglejtésével igyekszik Jobsot cosplayelni. Talán egyetlen jelenete volt a filmnek, ahol elhittem neki, hogy ő az, akit játszani igyekszik. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy szegény Steve 'Woz' Wozniak mind színészválasztásban, mind karakterben öngól. Az eredetileg visszahúzódó, elektronikai mágus helyett egy vagány, köpcös jó arcot kaptunk, aki ugyan jobban mutat a vásznon, de annyi köze van a valósághoz, mint Supermannek a nádi rigóhoz.
Azért az sokat elárul, amikor maga Steve Wozniak (mármint az eredeti) nyilatkozza, hogy a filmben szereplő figurák egyikét sem sikerült eltalálni.
A másik komoly gond a forgatókönyvvel (Matt Whiteley élete első(!) írása, no comment) és a rendezéssel van. Utóbbit Joshua Michael Sternnek köszönhetjük, aki nem csoda ha nem cseng ismerősen senkinek. A film nem egységes egészként működik, hanem részekre van tagolva, mintha külön-külön akarná bemutatni milyen volt Steve Jobs magánemberként, üzletemberként és alkotóként. Ennek hála három homlokegyenest más figurát kapunk a film során, akik nem férnek meg egy testben. Erre rátesz egy lapáttal, hogy a cselekmény is úgy ugrál, mintha maga Ed Wood élvezkedne a rendezői székben. Tökéletes példa erre Jobs indiai útja, mely során kereste a választ önmagára ... itt pár elb.szott plánon kívül többre nem futotta, kész röhej. Valószínűleg volt egy skicc, hogy életének mely szakaszait kell kiemelni, de a kettő közti összefüggésről már elegánsan megfeledkezik. Nagyon jó példa erre amikor ellopják a Mac szoftverét és Jobs elkezd kiáltozni egy Bill nevü figurával a telefonban. Aki nettó hülye ehhez a világhoz, semmi kapaszkodója nem lesz ahhoz, hogy kitalálja Bill Gates van a vonal másik végén. Vagy például a filmben felbukkan a hatóság, hogy Jobsot DNS tesztre kötelezzék az apaságát illetően, amit ő megtagad, majd a film végén ott van a lányával. Hogyan? Miért? Ez a végkifejlet a lelkiismeretének, vagy a törvény erejének volt köszönhető? Az Apple utáni NEXT-ről kapunk 3 szót, de például arról, hogy őt eredetileg adoptálták és ez később az egész korai életét meghatározó lökés volt számára egy gondolatot sem.
Az is egy komoly pillanat volt, amikor a vezetőségi hatalmi harcok közepette Jobs megalapította az Appleön belül a “kalózcsapatot”, akik végül megalkották a Machintost, viszont ezzel darabokra szaggatta az Applet, ami végeredményben a kirúgásához vezetett. Ez egy rendkívül érdekes folyamat, amiből a filmben csak maszatolást látunk.
Jobsról mindenki, minden munkatársa, minden ismerőse tudta, hogy lobbanékony figura volt, rendkívül intenzív és sokszor kifejezetten gonosz a környezetében élőkkel, a film ehhez képest nemhogy finomkodóan kezeli az alapanyagát, de sokszor olyan gusztustalanul naív, pátoszi köntösbe bugyolálja, hogy tényleg azt hisszük, hogy a végén a Golgotán fogják keresztre feszíteni. Még a gyermekének megtagadását is sikerült úgy csomagolni, hogy szinte ő tűnik a jófejnek. Tökéletes példa erre az egészre, hogy Kutcher viselkedése minden krízis jelenetnél azt sugározza, hogy Jobs pontosan tudta döntései milyen következményekkel fognak járni. Persze, hiszen Kutcher olvasta a forgatókönyvet, tudta, hogy hiába a történet szerint őt most kirúgták az általa alapított cégétől, de pár év múlva jön még kutyára teherautó.
A film legnagyobb hibája végeredményben, hogy nem ismeri az alapanyagát, a látottak alapján fogalma nincs arról ki volt Steve Jobs, de szeretne róla jó képet mutatni, pedig ez ebben a formában lehetetlen. Túlságosan torz, naív, amatőr, de leginkább hamis az összkép, amit a nézőnek kínál. Ez nem életrajzi film, hanem egy vicc.
