Azon keves közé tartozom, akik önszántukból akartak az Xbox One szűk táborához tartozni. Kivételesnek érzem magam, részint azért mert ugye eleve nem érkezik túl sok a Microsoft konzolából hazánkba, másrészről meg mivel mindenki az elmúlt hónapok alatt stimulált reflexből a Playstation 4-re fogja rávetni magát még inkább kuriózum lesz Xbox One tulajnak lenni, ennek hála lesz egy igen komoly réteg, akinek úgy lesz véleménye erről a rendszerről, hogy úgy amúgy esélye sem volt látni, pedig érdemes...
Meglepő, de szép
A májusi Xbox One leleplező eseményen egy olyan konzolt mutattak be, ami minden volt, csak szép nem. Bumfordi külseje inkább a VHS magnókat juttatta eszünkbe, ami az Xbox360 zörgő-csörgő emléke mellett elég szomorú kilátást nyújtott. Ehhez képest az Xbox One élőben meglepően - ki merem mondani - szép. Ez akkor derült ki, amikor betettem a helyére, a 96 centis Samsung TV alá, a mélyláda mellé, az úgy amúgy fekete térdszekrény egyik polcára. A képbe tökéletesen belesimult, úgy is mondhatnám oda lett kitalálva. Nem tudom koncepciós baki, vagy tudatos döntés eredménye, de a One-t eleve nem is szabad élére állítva tárolni, szóval mindenképpen a nappali “fekvő felületére” szánták. A front oldal egyszerű és letisztult, még bemeneti pontok sincsenek rajta, ami kicsit furcsa, de oldalt azért akad rajta egy USB csatlakozó, ha nagyon muszáj. A kontroller kicsit keskenyebb lett, mint volt, dizájnjában pedig inkább az első Xboxot idézi. Egyszóval robosztus, mégis karcsú, jólesik fogni. A Kinectet érzem indokolatlanul nagynak, ami ímódon már nem illeszthető például egy LCD TV felső peremére, maradt a térdszekrény teteje, a TV elött. Furcsa, de mégis egységes az összkép, az Xbox One tökéletesen harmonizál a környezetével, a kis világító Xbox logóval még ki is egészíti azt.
Egységes jövőkép
Az Xbox One megismeréséhez és megértéséhez nem elég a vele töltött pár óra, talán még egy hét sem igazán. Viszont huzamosabb idő és kiadós szoftveres support után azt kell mondjam a látszat ellenére az Xbox One nem játék konzol, legalábbis minden erejével próbál ennél több lenni. A dologgal megpróbálkozott a PS3 megjelenésével a Sony is, a Microsoft azonban erre bedobott mindent, ami csak a rendelkezésért állt. Élből integrálták a Skype-ot, ami talán a legjobban szemlélteti a One előnyeit. Új az interface, teljesen a konzolra szabták át és a Kinectre, így a videobeszélgetés minden eddiginél kényelmesebb és minőségibb, 1080p konferenciabeszélgetést kínál. A Kinect optikája ráasául úgy fókuszál, hogy mindenki beleférjen a látómezejébe, sőt pozicionálja a képet attól függően, hogy ki beszél. Az első app, ahol értem és látom a Kinect előnyeit.
A VGX díjátadón például Shirinnel Skypeoltam, miközben néztem volna a streamet. A One természetesen állandóan online, de állandóan, ha kikapcsoljuk akkor is szedi le az update fájlokat, vagy folytatja a letöltéseket, hogy mire újra bekapcsoljuk már lent legyen minden. Szóval a szintén integrált Twitch-en megtaláltam a VGX közvetítést és a Snap funkcióval a jobb oldali panelre küldtem a közvetítést, miközben a képernyő maradék két harmadában továbbra is Skypeoltam. Ráébredtem, hogy kapásból két olyan funkciót használok, amiért májusban kiröhögtem az Xbox One-t. Kíváncsi lettem. Elkezdtem mélyebben beleásni magam a dolgokba.
Az egész konzol hangvezérelt, pontosabban támogatja azt is. Onnantól, hogy megszólítjuk a konzolt és követjük az előírt szintaktikát mindent megért. Akár Blurayről, akár a Storeról megvett játékok esetében is frissül a nyelvkészlet, tehát ha azt mondjuk, hogy “Xbox go to Forza Motorsport 5”, akkor érteni fogja és elindítja nekünk a játékot. Itt jegyezném meg, hogy az Xbox One még játék közben is nem halk, hanem NINCS HANGJA. Közelebb mentem hozzá, szinte rá tapadt a fülem, de a TV jobban zúg, mint a konzol, pedig annak sincs hangja. Döbbenet!
Fontos még kiemelni az appok rendszerét. A One-ra számos, többségében még ingyenes app áll rendelkezésünkre, köztük a Skydrive, Youtube, Twitch, stb. Ezeknek a listája nyílván bővülni fog (például egy Facebook app nagyon jó lenne), de bérelhetünk, vehetünk filmeket is SD / HD minőségben, ráadásul van beépített DVR a konzolban, tehát ha játék közben elkurjantjuk magunkat, hogy “Xbox Record That”, akkor beindul a felvétel és a default pár másodperc (max fél perc) felmegy a Micro szerverére. Itt a legnagyobb gond, hogy a stream egyelőre nem elérhető, pedig hardveresen már képes lenne rá az Xbox One, de valamit még kavarnak a háttérben, szóval hiába van erős konzolunk, jó minőségű kamerás mikrofonunk és Twitch appunk, streamelni továbbra sem lehet. Elvileg majd 2014 januárjában, talán.
Játékok terén viszont döbbenetesen jól állnak a redmondiak. A Forza 5 egyszerűen parádésan jó lett, simán el fogja adni a launchkor elérhető Xboxokat a téma szerelmeseinek és az első 20-30 perc alapján a Dead Rising 3 sem tűnik vészesnek - a Ryse-t még nem volt módom kipróbálni. A vásárlóknak ingyenes Killer Instinct pontosan annyit ér, amennyibe kerül (semmit), viszont az Assassin’s Creed 4: Black Flag valami mesésen fest nextgen rendszeren. Nem minden szegletében, de ahol látszik a különbség, ott nagyon.
Az Xbox One számomra legnagyobb szépsége, hogy valódi koncepció van mögötte, a Microsoft nagyon komolyan gondolta, hogy el akarja foglalni a nappalinkat és mindent megtesz annak érdekében, hogy a TV elött töltött óráinknak a lehető legtartalmasabban tudjuk a s.ggére verni. A hangvezérlés itt-ott botladozik és még mindig nem tudja teljes mértékben kiváltani a kontrollert, de dimenziókkal jobb az összkép, mint az előző Kinectnél és amúgy nagyon szórakoztató a voice command. A konzolos Skype után kifejezetten visszalépésnek érződik a számítógépes testvére, nem is beszélve a játékokról. Ami nem sikerült a Sonynak, lazán összejöhet a Microsoftnak, ha a valóság is úgy akarja.
Megcsúszhat az egész...
Az egyértelmű, hogy a Microsoft mit akar és az is világosan kitűnik, hogy ennél nyíltabb kártyákkal nem is indulhatnának a nappalink birtoklására. Az Xbox One sikerével együtt a cég koncepciójának életképessége is azon múlik, hogy végülis helyesen ítélik-e meg a jövőt és ha őszinték akarunk lenni a Microsoft ebben sosem volt különösebben erős, sőt képesek arra, hogy a mások (pl. Apple) által kitaposott ösvényen is nagyon durván pofára essenek. Elég csak a table piacon vergődésre ránézni, vagy a szerencsétlenkedésre a Windows Phone-nal, a Bing, a Zune, vagy éppen a Windows 8 blamázsokra gondolni, ráadásul a pécé piac döglődéséért stagnálásáért is sokan a Microsoftot teszik felelőssé, sőt a PC játékpiac egyik állócsillaga, a Valve fejese nyáron egyszerűen “katasztrófának” nevezte a Windows 8-at, ami nyílván nem lendítette előre az oprendszer szekerét.
Ilyen ajánlólevéllel nehéz komolyan venni, hogy pont a Microsoftnál lenne a megoldás a nappalink problémájára, amikor látszólag a sajátjaikkal sem tudnak egyenesbe kerülni, a meglepetés ereje azonban nem veszett még ki a vállalatból, hiszen néhány hónappal ezelött még senki sem hitte volna, hogy az Xbox One jó lesz, pláne, hogy ennyire jó...
