Tegnap dél körül rögzítettük a következő filmes anyagunkat Theronnal, de még igencsak az előkészületi szakaszban jártunk (értsd kerestük a kamera alkatrészeit) és valahogy kikeveredtünk az előtérbe, ahol valami lelkes, negyvenes-ötvenes Fidesz aktivista lelkesen gyűjtötte az aláírásokat. Kiszúrt minket és már dugta is az orrunk alá azt a szart, hogy írjuk már alá. Mondtam neki, hogy kösz, engem ez nem érdekel. Erre a pali csuklóból rávágta, hogy “maga jobbikos, igaz?”
Néztem, mint a hülye és engem is meglepett a másodperc tört része alatt mennyi gondolat átcikázott a fejemen. Miért lennék jobbikos? Ha nem akarok aláírni akármit, amit az orrom alá dugnak, akkor kapásból én az ellentábort növelem? Mi van, ha csak apolitikus beállítottságú vagyok? Mi van, ha egészen egyszerűen megijeszt, hogy a kormányhatalom tudja a nevem és a címem, plussz látja, hogy nem kapták meg az aláírásomat? Mi van, ha simán a pali nem szimpatikus?
A legrosszabb mégis az a populista, évek óta unalmig hallgatott narancsos szövegkönyv volt, amivel elkezdett zsibbasztani szerencsétlen. Hogy “négy év nagyon kevés ahhoz, hogy rendet tegyenek ebben az országban”, meg hogy “az első két évben a Gyurcsányék szemetét kellett eltakarítani” és szépen lassan ökölbe szorult a kezem, hogy hagyjon már engem a picsába a hülyeségeivel. Nem kérdeztem, nem akarom hallani, csak összeszedni Theron kamerájának az alkotóelemeit, hogy tegyem ami a dolgom, de ő csak mondja és mondja és látszik, hogy fogy a türelme, hogy nem írom alá a politikai bibliáját. De neki nem volt elég a nem, egyszerűen súlykolta az a véget nem érő üres frázis és közhelygyüjteményt.
Egyébként is már zsong a fejem a Magyarország jobban teljesít Vs sajnos nem lehet négy év alatt érdemi eredményt felmutatni néphülyítés lexikontól. Az teljesen mindegy, hogy a nyugdíjunkat még a ciklus elején behúzták és cserébe semmit(!) nem változott az államadóssággal kapcsolatos mutatónk, az teljesen mindegy, hogy ők vezették be a 27 százalékos áfát, hogy romokban a közbiztonság, hogy az egymillió munkahely kimerült 200 ezer közmunkásban és olyan mértékű lázári-arroganciával tekintik szemétnek a lakosságot, hogy ahhoz képest a 2002-ben kötelet ajánlgató Kövér László még kezdő úttörőnek minősül.
Engem ez nem érdekel, mert nem voltak jobbak az ezt megelőzőek sem, de hogy valaki nekiálljon ezekről tudomást sem véve győzködni és szabályosan megrökönyödve tapasztalni, hogy a természet rendjétől teljesen eltérő módon nem imádom a Nagy Testvért, bocsánatot kérek, de menjen a picsába.
Lelkiekben azért már kezdek berendezkedni, hogy az áprilisi választások elött vagy Orbán zombi, vagy náci, vagy kommunista leszek egyik, vagy másik szemében. Esetleg ha mindezt leszarom egy nemtörődöm senkiházi, de az biztos, hogy szemétláda. Szenzációs, hogy 2014-re eljutottunk idáig Magyarországon, hogy a választási kampány a félelem és reszketés időszaka, hogy mikor melyik párt Kubatov-listájára kerülve leszünk az éppen fennállónak négy évig szimpatikusak, vagy ellenszenvesek...