HTML

MacZoly

Kiírom magamból ami jön

Friss topikok

Címkék

1956 (1) 2014 (1) 2016 (1) 2019 (1) 2023 (1) activision (1) ad blocker (1) állatartás (1) american crime story (1) anno 2205 (1) apple (3) apple watch (2) ár (2) assassins creed syndicate (3) azahriah (1) backward compatibility (1) ballie (1) banshee (1) battlestate (1) batwoman (1) bejelentés (1) berki krisztián (1) best of 2019 (1) betegség (1) bethesda (4) bevétel (1) bíróság (1) blacklist (2) black mirror (1) black ops III (1) blade runner (1) blizzard (2) blog (3) boomer (1) botrány (5) budapest (1) büfő (1) bukás (1) call of duty (1) capcom (1) ces 2020 (1) chernobyl (1) chris evans (1) chris hemsworth (1) cikkek (1) content id (1) copyright (1) crytek (1) csalódás (1) csomag (1) csuti (1) dancsó péter (1) dark crystal (1) deadpool (1) deathloop (1) death stranding (1) deep silver (1) démonok között 2 (1) disney (1) doom patrol (1) dpd (1) dpd csomagküldő (1) e3 (4) eb falu (1) edzés (1) egészség (1) egy star wars történet (1) electronic art (1) elektromos autó (1) elek zoli (1) elemzés (1) elhízás (1) élménytábor (1) előfizetés (1) előjel (1) escape from tarkov (1) esport fest (1) étrend (1) étterem (1) exclusive (1) fallout 4 (1) far cry (1) far cry new dawn (1) fekete lista (1) fidesz (2) film (1) filmbarátok (1) filmek (1) fitness (2) fogyasztóvédelem (1) forza 6 (1) futár (1) game (1) game awards (1) game of the year (1) game of thrones (2) gaming (3) GAMING (2) gandolfini (1) geoff keighley (1) gomorra (1) gondolatok (1) gyűjtői kiadás (1) gyúrás (1) gyurcsány (1) halo 5 guardians (2) harrison ford (1) heroes VII (1) house of cards (1) igazság (1) index (1) infláció (1) ítélet (1) it takes two (1) james spader (1) játék (1) játékok (2) jelenkor (1) jelenség (1) jog (1) jóslás (1) józan ész (1) just cause 3 (1) j allen brack (1) katasztrófa (1) kathleen kennedy (1) képmutatás (1) késmárk utca (1) kézbesítés (1) kojima (1) kommentek (1) kommenttiltás (1) konami (1) kormány (1) kovács ákos (1) kovács áron (1) közösség (1) közszereplő (1) közügy (1) kritika (1) kudarc (1) kulcsárék (1) kutya (1) last man on earth (1) legacy of the void (1) lmp (1) love death and robots (1) lurdy (1) macbook pro (1) maffiózók (1) magyaroroszág (1) magyarország (2) maksa zoltán (1) mandalorian (1) marvel (1) máv (1) megan boone (1) megjelenés (2) metro exodus (2) microsoft (2) mikrotranzakció (1) mindhunter (1) mirrors edge catalyst (1) monetizáció (1) music key (1) need for speed (1) nemierőszak (1) nextgen (3) nintendo nx (1) nintendo switch (1) nmhh (1) nosika (1) okosóra (2) orange is the new black (1) összefoglaló (1) otherworld (12) ovs (1) patreon (1) pcguru (1) példakép (1) per (1) petíció (1) playit (2) playstation (1) playstation 4 (1) playstation 5 (2) playstation vita (1) pletyka (1) politikai korrektség (1) pozitívfebruár (1) premier (1) próba (1) puzsér (1) rádió rock (1) rágcsálók napja (1) rare replay (1) reakció (1) reklám (1) rise of the tomb raider (1) robert downey jr (1) róma (1) ryan gosling (1) sallai Benedek (1) samsung (1) sega (1) seggfejek (1) sherlock (1) sohatöbbet (1) solo (1) sopranos (1) sorozatok (3) splinter cell (1) square enic (1) square enix (1) Starcraft II (1) star wars (2) Star Wars Battlefront (1) stat (1) statisztika (2) stranger things (1) suicide squad (1) svédország (1) switcher (1) syma (1) szárnyas fejvadász 2049 (1) szerzői jog (1) színészek (1) szolidaritás (1) tanárdiák tüntetés (1) tanulság (1) tárgyalás (1) társadalom (1) tartalomgyártás (1) telekom (1) thevr (2) the 100 (1) the boys (1) the walking dead (1) tibi atya (1) tom hiddlestone (1) tonny tallarico (1) toplista (1) top 10 (1) trónok harca (1) twitter (1) ubisoft (4) udvardi péter (1) update (1) v. élménytábor (1) választás (1) váltás (1) változás (1) vélemény (10) videó (1) videojáték (3) videojátékok (1) video games live (1) vikings (1) visszaélés (3) warrior (1) watchmen (1) witcher (1) wolfenstein (1) xbox (1) xbox one (1) xbox series x (1) youngblood (1) youtube (9) youtube premium (1) zaklatás (2) zoly (9) Címkefelhő

A játékipar igazi ellenségei

Zoly82 2016.10.17. 12:17

istock_000002641390xsmall.jpgÚjságírók. Fejlesztők. Vásárlók. Mind részei vagyunk annak a helyzetnek, ami most kialakult a játékiparban. Mind felelősei vagyunk annak a hullámnak, amit már tavaly ilyenkor megjósoltam (nevezetesen, hogy idén szar érzés lesz játékosnak lenni) és bár ennek ellenére számos meglepetés akadt, összességében bekövetkezett. Ez azonban közös teher, közös felelősség és közös bűn. Érdemes lenne szembenézni vele.

Az újságírók / médiumok:

Az internet és főleg a Youtube térnyerésével egyre több megmondóember érzett olthatatlan szükséget arra, hogy tőle introvertáltabb társai felé tartson fejtágítást különböző témákban. De mivel se az adó, se a vevő oldalon nem atomfizikusok ülnek túlnyomórészt, így az átadott tudás tárgya és minősége is egy erősen behatárolt szegmensben került megvalósulásra.
Megjelentek a félművelt, a számos valós komplexustól terhelt, de a virtuális térben sztárnak számító youtuberek, akik az összes könnyű préda témában elkezdtek hozzátenni ennek az online szemétkupacnak a nagy egészéhez. Ez nem csak a Youtubeon van így, hanem a magukat újságírónak nevező más médiumoknál is.
Utóbbinál már régóta tart egy több évtizedes erjedési folyamat, melynek pillanatnyi állása az, hogy ez a médium nem csupán formátumát tekintve képviseli a múlt századot, de sajnos művelőitől is csak elvétve várható egy olyan előadói készségű ember, mint például Magyarósi Csaba.

A nagyobb újságírók népes táborának nemzetközi "egységes konszenzusán" és szakmaiságán rutintalanabb ember jót nevethet, ha fenéz a Metacritic nevű viccoldalra, ahol a „szakma” értékel akár homlokegyenest ellentétes vélemények alapján egy játékot. Hogyan létezhet az, hogy egy Recore 73 pontot kap az IGN-től és 40-et a GameCriticstől? Vagy hogy a Turing Test 90 pontot ér a Washington Postnál, de csak 60-at az EDGE-nél? Battleborn, 80-on áll az olasz Eurogameren és 40-en a Washington Postnál. Vagy hogy az utóbbi hónapok legnagyobb blamázsát említsem, a No Man’s Sky a Polygon szerint 60 pontos játék, míg a Time szerint 90.
És ezek olyan lapok, amiknek nevük van, véleményük súlyt képvisel még azok szemében is, akik soha egyetlen példányt sem olvastak ezek közül. Ha léteznek szakmai szempontok, akkor hogyan lehet a szakmai vélemény ennyire eltérő? Csakis úgy, hogyha szembenézünk egy nagyon fájó igazsággal, miszerint nincsenek egységes szakmai szempontok. Egyének vannak, szubjektív vélemények. Szerencsétlen végkimenetelű pontozás, ha a kritikus éppen bal lábbal kelt, vagy tetszetős eladások, ha előző este az asszony kellően kedves volt Johnhoz. Ha pedig szakmaiság hiányában is lehet véleményt alkotni, csodálkozunk, hogy megszülettek az önmagukat is az EDGE kritikusával egyenrangúnak érző egyszemélyes csatornák és „kritikusok”?

objection.jpg

Játékfejlesztők és gondos marketingstratégiával dolgozó kiadók munkája múlik a kivénhedt, félművelt kritikuson és többnyire közösségi bohócként funkcionáló youtubereken, akik a nézettségi számoktól megrészegülten egyre magabiztosabban nyilatkoznak, egyre több témában, egyre több kárt okozva a piacnak.

Mert amikor egy termékről olyan ember formálhat véleményt, aki még nagy vonalakban sem ismeri annak elkészültének körülményeit; egy végterméket lát, amit vagy megért, vagy nem; és olyan művészeti üzeneteket, elemeket kellene értékeljen, aminek a felismerésére is sokszor képtelen, akkor a harc elvész mielőtt elkezdődne (Doom - 71/100, IGN). És ahogyan sokszor nem sikerül felfedezni az értéket, ugyanúgy van példa az ellenkezőre is, nevezetesen amikor látványosan rossz játékok kapnak megmagyarázhatatlanul jó értékelést (Mafia III – 75/100, IGN; öt ponttal több a második résznél).
Az meg már csak hab a tortán, hogy sokszor médiumon belül sincs egyetértés az adott témában. A méretei okán erre megint csak az IGN a legjobb példa. A Quantum Break megjelenése után 100 pontot kapott a svéd-, 88-at a dán-, 76-ot az olasz- és 80-at a spanyol-, illetve magától a „nagy IGN”-től. Majdnem negyven pontnyi eltérés egy játékra, egy kiadón belül.

Nem csoda, hogy a nézők és a kiadók is elkezdtek módszeresen távolodni az újságíróktól és egyre inkább a Youtube felé fordulni. Nem azért, mert ott minőségibb az újságírás, hanem azért, mert mostanra már semmivel sem tűnik inkorrektebbnek a videósok véleménye a szaksajtóénál, ráadásul a vloggerek zöme bőven megelégszik egy review copy lemezzel. És igen, ezt az újságírás b.szta el!

A fejlesztők / kiadók:

A játékipar legfundamentálisabb alapjai. Nélkülük nincs semmi. Lehetnek itt játékosok, újságírók, vloggerek / bloggerek, kiskutya füle, akármi. Ha nincsen az ipart hajtó termelés, nincsenek fejlesztők és azt pénzelő / megjelentető kiadók, akkor nincs semmi. És ennek ismeretében, ismerve a helyzetüket, a pozíciójukat, annak súlyát és munkásságuk jelentősségét a fejlesztők és kiadók évek óta gátlástalanul hazudnak. Mindenkinek. Megállás nélkül.

Egyre-másra jelennek meg a játékok valós teljesítményét és minőségét távolról sem tükröző trailerek (az utóbbi idők szinte összes EA és Ubisoft játéka).
Ígéretek, amiket végül csak részben, vagy egyáltalán nem valósít meg a játék (lásd No Man’s Sky és Mafia III) és akkor olyan esetekről ne is beszéljünk, amikor teljes lelki nyugalommal jelenik meg brutális technikai gondoktól tehelt játék (Just Cause 3).

Mindenki prüszköl és hisztizik, hogy a konzolok (Xbox One, PS4) teljesítménye messze elmarad a vártaktól, de érdekes módon a Bethesda ki tudta hozni a Doomból a 1080p / 60 FPS-t mindkét konzolon. A Bethesdán és a Rockstaron kívül nem találunk olyan kiadót a piacon, aki az elmúlt években megbízható, stabil, magasszintű minőséget tudott volna szállítani a játékosoknak. A teljesség igénye nélkül:

  • Ubisoft: Division, Assassin’s Creed Unity / Syndicate
  • Electronic Arts: Need for Speed, Battlefield 4, Mirror’s Edge Catalyst
  • Capcom: Street Fighter V, Resident Evil Revelations 2
  • 2K Games: Mafia III, Battleborn, Evolve

Igen, a fenti játékok mind ebből a (konzol) generációból származnak. Ijesztő számok és gondolom nem kell részletezni, hogy messze nem teljes a lista. A legtöbb jó, igényes játék amit idén kaptunk az remake / remastered, vagy collection kiadás volt, az előző generációból.

from_concept_to_controls_banner.png

De nem csak a szoftvergyártás területén tapasztalható várakozáson aluli teljesítés. Az ipar új mániája a VR. A VR lesz a játékipar megmentője. A hiányzó láncszem, mely minden az úton maradt akadályt elgördít a fejlesztők kreativitása elől.
VR eszközök már évek óta elérhetők különböző devkitek formájában. Lehet, hogy nem HTC Vive-nak hívták, hanem Oculus Riftnek, de létezik, létezett és nem tegnap, nem tavaly, hanem évek óta. A Rift DK2 konkrétan 2014 óta. Egyszer nézzetek szét Steamen milyen játékok vannak VR-ra. Én megtettem. Amit érdemes volt meg is vettem. Nem került sokba. A teljes(!!!) értelmes(!!!) könyvtár 20 ezer forint körül van. Ez nagyjából féltucat játék. De akkor ebben benne van az ingyenes The Lab és a Trials on Tatooine is. Ennyi! Két év alatt a világ fejlesztőinek ennyire tellett. Nagyjából hat értelmes játék és mellette egy (már elnézést) nagy rakás szar, amik olyan bugosak, hogy ha mázlid van nem esel ki a játéktérből (lásd Six Feet Under).

A legutóbbi átb.szás egyébként éppen a Sony nevéhez köthető. A PSVR dobozához ugyanis „elfelejtették” mellékelni a teljeskörű élményhez elengedhetetlen PS Move kontrollereket és a kamerát. Ezeket külön meg kell venni, amit egyébként (mivel ezek előző generációs kiegészítők és akkor sem voltak különösebben népszerűek) nem sok helyen lehet kapni. Mindezt 130-140 ezer forintért.

327e3da9cd8e2f3f0aa0f733ca7b4838-650-80.jpg

A játékipar legnagyobb hibája, hogy ész nélkül termel. Teljesen mindegy, hogy hardverről, vagy szoftverről beszélünk. Megmutatnak egy képet a gyorséttermi pult fölött, a vevő meg csak reméli, hogy a hamburger valóban olyan ízletes lesz, mint amilyennek a kép alapján tűnik, de legalább úgy nézzen ki. Mondanom sem kell, hogy legtöbbször egyik sem valósul meg. Az, hogy valahányszor kijön egy játék trailere azokkal a kommentekkel kell szembesülnöm, hogy „majd meglátjuk milyen lesz a végeredmény” azt jelenti, hogy a játékosok már nem hiszik el, hogy egy játék szép, vagy jó lesz. Ezt az állapotot pedig nem lehet a sajtó nyakába varrni. A játékosok bizalmát nem a sajtó játszotta el, hanem a játékipar. És igen, ezt a fejlesztők és a kiadók b.szták el!

A játékos:

A videojáték piac ökoszisztémájában a játékosé a legkisebb felelősség. Ő az, akit a fejlesztő is meg akar győzni, hiszen belőle él. Valamint az újságíró / vlogger is, hiszen (közvetve, vagy közvetlenül) ő is belőle él. A játékos impulzusokat kap reklámokból, cikkekből, trailerekből, kritikákból, stb, majd ezek alapján hoz egy döntést…

… jó döntést? Rossz döntést? Ki tudja. De ki is tudhatná? Vegyünk egy népszerű játékot, például a Gears of War 4-et. Jelenleg van belőle közel nyolcvan darab kritika a Metacriticen. A pontok 100-tól 50-ig nyúlnak. Melyiket olvassa el? Melyiknek a szavára adjon?
Vagy nézzen meg egy Youtube végigjátszást? Vagy adjon pl. az Otherworld szavára? Vagy valaki máséra? Kinek a véleménye hiteles? Ki az, akivel egy nyelvet beszél, ha vásárolni akar? És mi van, ha a kedvence téved? Mi van, ha a kedvence éppen úgy állt neki a bemutatónak, hogy az asszony előző este megtagadta tőle a jót és emiatt ma a sz.r is büdös neki? Megtörténhet.

A játékos igazi hibája viszont az, hogy annyira el van kényeztetve, hogy a többség egyszerűen megszűnt gondolkodni. A kognitív készséget zsigerből érkező egomániával pótolják és néhányan már azt sem veszik észre, ha két generációval korábbi látványvilággal igyekeznek kiszúrni a szemüket.
Élő példa erre a Call of Duty. Mindenki tudja, hogy szar. Évek óta szar. Nagyjából tíz éve minden része nagyon, vagy kevésbé volt szar. De minden évben megveszik. Ugyanúgy. A Statistic Brain szerint három éve a Ghosts-ból több, mint 20 milliót adtak el, tavaly pedig a Black Ops III-ból több, mint 32 milliót. Mondanom sem kell, hogy az agyonajnározott Battlefield-sorozat eladásai ezeket a számokat meg sem közelítették.

cod.jpg

A legszomorúbb hogyha mellé tesszük az idei év legjobban sikerült videojátékát, ami történetesen szintén FPS, a Doomot, akkor elkeserítő számokat fogunk látni. A vgchartz adatai szerint szeptember végéig 2 millió körül adtak el belőle. A Doomból!

Abból a Doomból, aminek ugyanolyan értékelése van metán, mint a Battlefield 4-nek, vagy a Black Ops III-nak. Mindeközben azt látni, hogy a Mafia III-ból a premier hetén eladták a második rész mennyiségének több, mint a felét. Ez pedig azt jelenti, hogy a játék igenis sikeres. Kurva mindegy ki mit mond. Még az is mindegy a játék hogy néz ki. Ugyanakkor meg ott van a Life is Strange, amit ha nem kap fel a sajtó valószínűleg sosem lesz várakozáson felüli siker. Majdnem annyit adtak el belőle, mint a Doomból.

Mi alapján történik az értékesítés? Honnan tájékozódik a játékos? Egyáltalán van-e értelme abban az önhittségben ringatni saját magunkat, hogy a véleményünk számít annyira, hogy egy másik fél az alapján hozza meg saját döntését? Mert ha igen, akkor hogyan dönthet szinte minden évben rekordot a Call of Duty? Hogyan fogyhat ilyen kevés a Doomból? Hogyan lehet, hogy csak minden tízedik Playstation 4 tulaj vette meg magának az Uncharted 4-et?
Ha pedig nem mások véleménye / kritikája alapján dönt a vásárló, akkor mégis hogyan?

És ennél a pontnál elfogynak a racionális érvek, kifogyunk a nézőpontokból és a lehetőségekből. A vásárló döntése mögül a szó hagyományos értelmében kiveszett a tudatosság, vagy legalábbis az jelentősen átalakult. A modern vásárló előzetes tájékozódás nélkül vásárol, bolti impulzus alapján, legyen az egy látványosan kialakított stand, vagy egy magasra értékelt Steames játékprofil.

o-video-game-book-facebook.jpg

Ezzel viszont visszajutunk oda, hogy a játékos tudatosan adja át magát a marketingnek. Hagyja, hogy a külsőségek vezessék a döntését, mert egyszerűbb egy hatásos szlogen hatása alatt dönteni, mint a saját döntésünket meghozni. Az újságíró ugyanis nem vállal felelősséget a mondataiért, elmond egy kritikát és a nézőre bízza, hogy meghozza a döntését. A modern vásárló azonban nem akarja ezt a terhet, nem akarja hogy ha téved a tévedés az ő döntésének következménye legyen. Ha elég nagy plakátok hírdetik a játékot meg fogják venni, mert szívesebben tagja valaki egy olyan klubnak, amivel ki van plakátozva a város, mint egy olyannak, amiről (látszólag) nem tud senki. A Bioshock Infinite buktája jól mutatja az igények milyen mértékben változtak meg. A közösségi élmény átvette az egyéni élményszerzés helyét. Ha egy kalandot közösen élünk át valakivel co-opban, vagy bármiféle multiplayer formájában a létjogosultságát indokoltabbnak fogjuk érezni, mint a Single player esetében. Mert ott egyedül vagyunk. Minden élményt magunknak kell megélnünk, éreznünk, értelmeznünk. Ez pedig ma már nem menő. A modern játékos már nem kíváncsi az üzenetre, nem akar mélységet felfedezni egy játékban. Bőségesen beéri a mikor milyen uniformist viselő szuperkatonával, nevezzék azt Isaac Clarknak, Master Chiefnek, Captain Pricenak, bárkinek. Ha látványos, eladja magát. A többit meg majd elmesélik könyvben. Annak akit érdekel.

A játékos hibája a felszínesség és a közöny lett. És nem a fejlesztőkkel szembeni közöny. Nem a kritikussal szembeni közöny. Hanem a játékokkal szembeni abszolút passzivitás. Mert amikor már nincs elvárásunk semmivel szemben, elég ha fut, ha lehet lőni, ha robban, ha káromkodnak és elég ha véres, az a legrosszabb üzenet a játékiparnak. Tudnak ők Mass Effectet és Metal Geart is csinálni, de minek ha a No Man’s Skyból is elment másfél millió darab?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maczoly.blog.hu/api/trackback/id/tr8511815357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KatLevente · www.youtube.com/c/Hunbadfear 2016.10.20. 20:06:07

Nem lehetséges, hogy ez már a játékipar kezdete óta meglévő tendenciát tükröz, csak akkoriban még nem volt ilyen rálátásunk?

Másrészt végül a játékipar csak felért a filmipar szintjére. Mióta értetlenkedtünk, hogy nem veszik elég komolyan ezt a művészeti ágat, de mára sikerült a Hollywood-ra jellemző összes mechanizmust átvenni: A kolosszális költségvetésű címeket még nagyobb marketinggel nyomják le az emberek torkán. A kritikusok véleménye mit sem vet a latba, az eladások nélkülük is szárnyalnak, avagy éppen ellenkezőleg. Szélsőségesen eltérő értékelések, bejáratott brandek folytatásainak erőltetése, a hatalmas hype utáni pofára esések okozta ismerősen viszkető seb.

Az ipar felnőtt, a pszichopátiás működést és a profitmaximalizálást tökéletesen elsajátította, az újdonsült barátnő mégis fintorogva kérdezi: "jaa, te még nem nőttél ki a videojátékokból?"
süti beállítások módosítása