MacZoly

Az Escape From Tarkov egy újabb vicc a játékiparon belül. Egy játék, ami 2016 óta játszható, de még most, 2020-ban is csak béta állapotban van, de szerencsére annak az élvezete is pénzbe kerül. Viszont azért nem lehet haragudni rá, mert a játék még így is élvezetesebb, mint sok teljesárú társa és stabilan az egyik legsikeresebb cím Twitchen. Egy bölcs embertől már régóta tudjuk, hogy a nagyobb erő, nagyobb felelősséggel is jár, úgyhogy a fejlesztést végző Battlestate-et célba is vette a tömegek fejében már táptalajra lelt genderlobbi.

A Samsung tegnap leleplezte legújabb fejlesztését, a Ballie-t. Egy labda formájú házi robotot, ami nem titkoltan a BB-8 mániát(?) hivatott meglovagolni – némi fáziskéséssel. Hogy mire képes azt eléggé egyértelműen demózták. Hogy erre ténylegesen szüksége lesz-e bárkinek az égadta világon, na arra már nehezebb választ találnunk.

Huzamosabb ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy a játékipar azért hagyott fel az eladási számok látványos kommunikációjával, mert nem büszkék az eredményeikre. Igen érdekes, hogy miközben a Sony probléma nélkül elmeséli mennyi fogyott a tavalyi God of Warból, vagy a Spider-manből, vagy akár magából a Playstation 4-ből, addig legfőbb riválisuk, a Microsoft ilyen számokat nem tesz közzé. Inkább maszatol a Live előfizetők számával, stb. Ezek a látványos kitérőmanőverek mindig akkor válnak szükségessé, amikor el szeretnénk kerülni a kellemetlen magyarázkodást. De azért mondani kell valamit, mert a számokat azért szeretik látni az emberek. Most a Ubisoft is elérkezettnek látta az időt, hogy beszéljek egy kicsit a számokról...

Ez nem lesz egy nagy elemzés, szóval nem tervezem túl bő lére ereszteni a mondandómat. Örülök, hogy jön az új Wolfenstein, sőt örülök, hogy jól van időzítve a Wolfenstein Youngblood, ellentétben peches elődjével a New Colossus-szal, ami egy napon(!) jelent meg az AC Origins-szel, a Mario Odyssey-vel és mindössze egy héttel az aktuális CoD előtt. Ilyen darálóban akár fogadni is lehetett volna arra, hogy a Bethesda húzza a rövidebbet, de szerencsére az idei csillagzat kedvezőbb, hiszen nincs igazi kihívója a játéknak és nem is lesz augusztus végéig, szóval ha most nem megy nagyot a Wolfenstein, akkor bátran mondhatjuk, hogy sosem fog. A kiadó még egy Cyberpilot című VR verzióval is rajtvonalhoz állt, szóval minden készen áll a rohamra. Ha lesz!

Itt nincs fanboyság. Nincs előítélet. Nincs kekeckedés. Csupán egy érdekes jelenség, amiről nem ártana beszélni. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire tekinthető színészi munkának az, amit egy Marvel karakter megformálása igényel. Azon viszont már nehezebb vitatkozni hogyan lehetséges, hogy a képregényműfajon kívül ezek a színészek nem hogy nem hoznak Marvel lépkétű összegeket, de sokszor még a nyereséges vállalkozás sem garantált velük.

Az E3. A játékipar bár megkopott patinájú, de továbbra is legfontosabb showja. Iránymutatás a jövőre, annak ellenére, hogy lassan már több kiállító marad távol tőle, mint ahányan effektív részt vesznek rajta. Az esemény előtti szivárogtatásoknak és az előzetes hypeot rendre alulmúló bejelentések miatt évről évre keserűbb a szájízünk a látottak miatt, ami idén először csapott át érzékelhető csalódásba és ehhez az érzéshez kisebb nagyobb mértékben minden kiadó odatette a magáét.

Egy kicsit offolásnak tűnhet a téma, de mivel a Beszélgessünk-sorozatban is előszeretettel merülnek fel az Otherworldöt elvétve érintő témák, úgy gondoltam előveszek egy hasonlóan elütő témakört és beszélgessünk egy kicsit az egészségkampányról!

Külön nem kívánok ehhez videót készíteni, de szeretnék pár gondolatban megemlékezni azokról a kedves kommentelőkről, akik szükségtelenül, viszont annál hangosabban képviselik a Metro Exodus értékeit. Úgy gondolom, hogy szükséges beszélni ezekről, mert túl sok van belőlük és úgy érzem az egész alapja egy mezei félreértés.

Már több felületen elmondtam, hogy a pozitív február azért van, mert a) elejét akartam venni a Zoly / az OW mindent lehúz rigmusnak, b) stílusgyakorlatnak is szántam önmagunk felé, c) ki akartam húzni a méregfogát a jövőbeli „nektek semmi sem tetszik” kétbitesek véleményének. Így a jövőben elég lesz csak annyit válaszolni, hogy #pozitívfeburár és szükségtelenné válik a magyarázkodás. Na igen, de mi a tapasztalat végeredményben? Nos, sok...

Szükséges leszögezni jó előre, hogy ennek a mostani gondolatmenetnek nem az az eredője, hogy akár a Metro, akár a Far Cry jobb játék-e a másiknál, vagy hogy én személy szerint melyiket várom jobban. Ennek semmi köze az egészhez. Van egy ennél sokkal érdekesebb szempont. Igazából négy baljós tényező szól amellett, hogy lehet a Metro Exodus az év egyik legjobb fogadtatású játéka, komoly esély van rá, hogy ezzel együtt bukni fog a pénztáraknál.