Ha valaki 10 évvel ezelött azt mondja nekem, hogy egy politikai-közéleti műsornak visszatérő vendége lesz a proli, celebtahó Dopeman, akkor valószínűleg zavaromban válaszra sem méltatom. Azonban megtörtént. Dopemanben azonban nem az a legrosszabb, hogy papírnehezékként húz le mindent amihez hozzáér a zeneipartól a közéleten át egy Kálmán Olgás interjúig, de amikor közfelkiáltással alternatív köztársasági elnökké szavazta a Milla, azzal nem csak saját sírjukat ásták meg, de ennek a megélhetési gyökérnek is jogalapot adtak, hogy úgy tekintsen magára és az egész addigi munkásságára, mintha nála lenne a magyar nép ébredésének kulcsa.
Szórakoztató, amikor a nép (faék) egyszerű gyermeke hirtelen megismerkedik a küldetéstudat kifejezéssel és száz forintos hűtőmágnesek gondolataiban véli felfedezni önmagát. Az már kevésbé, hogy Dopeman ma pártot alapíthat aminek az anagrammája őt ismerve elöbb létezett, mint annak jelentése (Mafia - Magyar Fiatalságért Párt), vagy hogy Dopeman-t alternatív köztársasági elnöknek választhatja a nép(!!!). Tegyük hozzá, hogy a listán Bartos Cs. István is szerepelt, szóval nem vagyunk még a lejtő alján. Normális esetben nem hogy már régen a feledés megérdemelt homályába kellett volna vesszen ez az eltévelyedett prokarióta, de el kellett volna tűnjön Gaxstáékkal együtt valahol a kilencvenes évek végén. Ehelyett feltételezhetően Dopeman lesz az illusztráció a szótárban, az “ilyen amikor a hülyeség önbizalommal társul” bekezdésnél, de legalább lehetne rajta egy jót röhögni! De Pityinger úr simán csak egy felkapaszkodott, buta ember, akinek maradnia kellett volna a home made videoklippek, enyhén VHS-szagú kaptafájánál.
Mindenki jobban járt volna, akkor nem születik meg ez a fájdalmas interjú, aminek embert próbáló szűk negyed órája valószínűleg a közéleti műsorok történetének legüresmondóbb, legsötétebb fejezetébe fog bevonulni…
