A hazai popkultúra egy igencsak légüres térben fejlődő jelenség, aminek első lépései gyerekkorunk legszebb éveinek sötét emlékeként él bennünk, akik ott voltunk. Pain tahóparasztos kérdése, hogy a “szex vajon mi” és más feledhetetlen csontvázak kérlelhetetlenül beleégtek szürkeállományunk hátsó bugyraiba, hogy egy kulcsszóra bármikor előhívhatók legyenek.
Ezt az időszakot kívánta megidézni Dancsó Péter és Puzsér Róbert a Gozsdu udvarbeli GMK-ban, tegnap este. 500-500 forintos jegyár ellenében le is mentünk Ashlarral és vártuk, hogy pár klipp bejátszása után ítéletet mondjon a két megmondóember gyerekkorunk audiovizuális merénylői felett.
A színpadi performasz azonban sajnos kimerült az építőmunkás vulgritás guiness világrekord kísérletében. Harsány, obszcén, de legalább nem füttyögő. Puzsér Róbert, aki írásban egy jól fogalmazó, értelmes kritikus benyomását kelti, élőben a legprosztóbb kisember, aki kényszeresen igyekszik megfelelni a sajátmagáról kialakult / kialakított puzsérróberti imázsnak. Gondalatai megrekednek a “mi a kurvaanyád volt ez, bazmeg” típusú költői kérdések torkaszakadtából történő ismétlésénél, miközben az érdemi kritikát valahol a sorok között kell keresni - már ha volt idő megfogalmazni. Ha ugyanis választani kellett egy ízes kritika és egy laza kurvaanyázás között, kínosan rövid idő alatt kötött ki Puzsér az utóbbi mellett. Néha rá is játszott erre a szerepre, hogy az este még puzsérosabb legyen és a produktum értéke az est vége felé olyan mélységbe kössön ki, ami már a kereskedelmi tévék közismerten alacsony nívójának is kínosan vállalhatatlan lenne. Sajnos kiderült, hogy Robi élőben az igénytelen, kocsmaszókincs kimosakodott pápája, zavarbaejtő közéleti küldetéstudattal, amiről már könyvet is írt.
A közönség mindenesetre szorványos hálával fogyasztotta az olcsó, ismétlődő indulatszavakat, igazolva ezzel működését a Puzsér Róbert jelenségnek. Csak azt nem tudom Dancsó Peti mit keresett itt?
Sajnos a fellépésből nekem annyi derült ki, hogy ha és amennyiben Puzsér Róbert nem ma, hanem abban az érában került volna elő, ami most éppen terítéken volt, akkor sanszosan ma ő lenne Pain, csak annyi változott volna ikonikus kérdésén, hogy a “szex vajon mi, bazdmeg?”
