Tegnap kicsit benyeltük a bránert, az elsőre jól hangzó helyszín ugyanis drágább, mint hittük. Az annak alternatívájaként felmerült romkocsma pedig egyszerűen nem felel meg az igényeinknek, mivel elég sok locust van azon a környéken. Úgy képzeljétek el, hogy a kocsit alig mertem a so called parkolóban otthagyni, mivel előtte mögötte lázasan vedelő locustok méregették vizenyős szemmel az előttük lévő akármit. Egy ilyen helyre akkor sem viszek bulit, ha ingyen van. Nem ér annyit, hogy valamelyik vendégemet odafelé megkéselje egy ilyen szerzet.
Tegnap elég sokat ingáztunk emiatt a városban (jó is a belvárosi dugó), a benzinszámlán majd meg is fog látszani. Kicsit csalódott vagyok, de talán pont ez kellett ahhoz, hogy bevillanjon az ultimate megoldás, az ötlet, amire eddig valamiért nem is gondoltam, pedig adja magát, hiszen ott tartottam a 30. születésnapomat is. Drukkoljatok!
Egy kicsit belemerülnék abba a kérdéskörbe végülis miért döntöttem (illetve Ashlarral döntöttünk) úgy, hogy online nem fogjuk sugározni a júniusi E3-as bulit.
A témát egy angol kezdeményezés indította meg bennem, angliában a szülők indítványozták, hogy az interneten fellelhető pornófilmek veszélyeiről induljon felvilágosító oktatás az iskolákban, mivel a diákok “túl könnyen férnek hozzá erotikus tartalomhoz a neten” - ezt már Péley Bernadett, a Pécsi Tudományegyetem pszichológia professzora tette hozzá. A látszólag egyszerű és logikus kezdeményezés valójában a társadalmi képmutatás ékes példája. Kifejtem.
Két dolog. Egyfelől már jóval az Xbox One leleplezése előtt foglalkoztunk a gondolattal, hogy a júniusi E3-as közvetítést élőben, mármint hús-vér valónkban egy szép kis összeruccanás keretében kéne megélnünk. A nagy pillanat, amikor 24 órán belül a Micro és a Sony is megmutatja milyen erő rejlik next-gen konzolában - valamivel biztos készül a Nintendo is, de szerintem erre a generációra már minden Wii U-t eladtak, ehe ehe. Másfelől viszont az Xbox konferencia nézőszáma olyan lökést adott számunkra, hogy akinek ilyesmihez még nem volt szerencséje az nem is értheti. A hatszázas nézőszámban sem hittünk (pontosabban én nem hittem benne), ehhez képest a YouTubeon + Twitchen összesen volt, hogy átléptük a háromezret! Ez óriási szám! Amúgy jellemzően nem is a YT-on voltak sokan, hanem a Twitchen, aminek technikai oka lehetett elsősorban, de így is meglepett, mindegy. Mi a helyzet a júniusi konferenciával?
Lement a Microsoft konferencia, bejelentették, sőt le is leplezték az Xbox One-t, a 360 utódjának szánt következő generációs konzolt. Bár ne tették volna, de ennél is érdekesebb ha úgymond a motortérbe nézünk. Miért szól egy konzol premierjére szánt szűk órának alig a fele effektív a játékokról? Merre indult a Microsoft?
A hétvégén elruccantunk Ashlarral megnézni az új Star Treket, felvettem freddyD-vel és Gergővel a 28. Filmbarátokat, volt egy nagyon jól sikerült vendégségünk, plussz ugye elnéztünk Szigetszentmártonba is felmérni a tábori körülményeket, ismét. Csak ismételni tudom magam, nagyon jól néz ki a helyszín, bár érkeztünk előtt nem sokkal lépett le az előző csoport - egyetemisták - és tele volt a környék boros / vodkás / sörös üvegekkel.
A bálványok ledőlése mindig egy ünnepélyes mégis ijesztő pillanat. Valahol félúton a múlt és a jövő között. Annak aki szereti az Apple termékeket - például én - valahogy ilyen érzés külső szemlélőként nézni a vállalat helyzetét 2013-ban. Sokan mondták, hogy Jobs nélkül is kihúzza a cég és rövidtávon így is tűnt. Mostmár tényleg úgy fest, hogy azt a kevés optimizmust még az egykori vezér lendülete táplálta.
“A mindenségit!” Ezt mostanában igen gyakran hallani idehaza, hol eufórikusabb, hol indulatosabb formában ... néha még cifrábban is. Így zajlott az elmúlt fél év, amíg a III. Élménytábor szervezése zajlott a háttérben. Még mindig van munkánk, de már lényegesen kevesebb, inkább formai és az időbeosztást tologatjuk innen oda, onnan ide. A YouTube-on és más felületeken is azonban felmerült, hogy “majd a IV. Élménytáborba jönnek”. Nos, mi a helyzet ezzel a kérdéssel így május 9.-én?
Valahogy folyamatosan úgy alakulnak a hétvégéim, hogy egyszerűen képtelen vagyok egy-két óránál több időt otthon tölteni. Ez nem csak úgy általában kevés, de többnyire ezért nem haladok a Blood Dragon bemutatóval sem.
Van ez a 2011-ben indult sorozat, az American Horror Story (aki esetleg elsiklott volna a címen), amit május elsején - előző este utáni agóniámban - úgy gondoltam gondolatterelésre pont ideális lesz. Úgyis kíváncsi voltam rá és mivel nagy eséllyel ilyen állapotban olyan lennék bármelyik majálison, mint egy zombi, az 500 forintos lángost zabáló- és sörözött vízet szürcsölő tömegek össznépi lealjasulásának elkerülése érdekében úgy gondoltam biztos mindenhol jó, de nekem legjobb otthon :)