MacZoly

Most jut eszembe, hogy ahhoz képest, hogy a MacZoly egy napló eddig nem is beszéltem arról mi történt a hétvégén, amikor ugye mindenki igyekszik negálni a dolgos hétköznapok monotonitását és úgymond kirúg a hámból.

Eljutottam a Gengszterosztag megnézéséig. Aki nem tudja ez egy idei film, Ruben Fleischertől (Zombieland - a film, nem a sorozat). A történet a negyvenes évek Los Angelesében játszódik. Itt tombol Mickey Cohen és bandája, rettegésben tartva a város minden polgárát, egyenruhását és magasrangú tisztviselőjét. Egy ponton a rendőrfőnöknél betelik a pohár és összeállít egy radar alatti, nem hivatalos akciócsoportot, hogy söpörjék ki Cohent az angyalok városából.

Végre sikerült egy kis időt kerítenem erre is

Kikerült a G.I. Joe Megtorlás videónk, amit Theronék, valamint Parázsó “Kacsa” Misi airsoft csapatával megtámogatva készített el két teljes nap helyszíni forgatással és még legalább ugyanennyi nap utómunkával. A videó fogadtatása igen vegyes volt ... igazából mindenhol. Ahelyett, hogy nekiállnék elvtelenül védeni a - kétségtelenül - időigényes munkát több dolgot kell ilyenkor mérlegelni, ami sokszor túlmutat a közvetlen reakciókon. Lássuk!

Van egy érdekes elméletem, ami nem okvetlenül igaz, de szerintem érdekes. A Wii U kálváriája juttatta eszembe és a pillanat, amikor megnéztem a line-upot. Álljon itt egy állítás, amit később megmagyarázok: a Nintendo hosszú évekre visszamenően nem alkotott érdemben új játékot!

Az mennyire kemény, amikor az ember elmegy a tegnapi PlayIT-re és az ott töltött 1-2 órát folyamatos autogram osztással és fényképezkedéssel tölti, mint valami rocksztár? Plussz egy interjú, de sajnos 1-2 emberre így sem jutott már idő.

Szokatlan érzés volt, de most először éreztem azt, hogy tudtam kezelni a helyzetet. Külön kiemelném, amikor egy srác a GameStar stand előtt dedikáltatta velem a pólóját. Priceless!

Nagyon kedves volt mindenki, majd mennek ki a képek is.

Hiszitek vagy sem, ez a kérdés folyamatosan téma a csütörtökönkénti összeüléseken. Hova tovább? Úgy értem, egy ici-pici kezdeményezésből az Otherworld.hu Élménymagazin 5 év alatt kinőtte magát az ország egyik legnagyobb YouTube csatornájává, mi voltunk azok akik itthon meghonosítottuk a GameTrailers-féle videókritikákat több platformra, ráadásul egy huszárvágással sutba dobtuk az összes felesleges számozást, értékelést, plussz-mínuszt, meg a járulékos marhaságokat. A recept olyan jól működik, hogy mi vagyunk a 9. legnagyobb feliratkozóbázissal rendelkező csatorna az országban, 2-3 naponta lépünk újabb ezer főt fölfelé és ehhez már lassan frissülnünk sem kell, hiszen az újak enélkül is közel félezer videóból tudnak tallózni.

Igen ám, de hova tovább? Ha egy nap mi is lennénk az elsők, akkor mi lesz?

Szombaton a szokásos téma. Reggel nézem az e-maileket, majd irány suliba, majd haza, kilőni az Eleven testeket és irány a III. kerületbe bulizni. Nagyon jól éreztük magunkat, nem is emlékszem utoljára mikor tivornyáztam hajnali 2-ig.

Egyébként annyira nem volt egyszerű ez a hét. Meghoztam életem talán legkomolyabb döntését, céget alapítottam az Otherworld.hu Élménymagazin mögé, úgyhogy mostantól Otherworld Graphix kft néven óvom a széltől is. A döntés amúgy elsősorban a tábor miatt volt fontos, sajnos az adminisztrációt ezúttal nem fogjuk tudni megkerülni, viszont már tele a tököm a “szívességszámlákkal” - ha értitek.

Hosszas huzavona után úgy döntöttem, hogy újraindítom a régi blogomat. Főleg, mert hiányzik egy felület, ahol kiadhatom magamból a felgyülemlett dolgokat, másrészt dacára annak, hogy korábban azért szűntettem meg, mert "egyes médiumok" a kelleténél lekesebben követték, rájöttem, hogy nekem hiányzik a legjobban. Úgyhogy it's good to be back!