Van egy érdekes elméletem, ami nem okvetlenül igaz, de szerintem érdekes. A Wii U kálváriája juttatta eszembe és a pillanat, amikor megnéztem a line-upot. Álljon itt egy állítás, amit később megmagyarázok: a Nintendo hosszú évekre visszamenően nem alkotott érdemben új játékot!
Amikor valaki az Electronic Arts rókabőrpolitikája ellen ágál nem árt figyelembe venni, hogy a Nintendo például több, mint 250(!) féle Super Mario videojátékot gyártott le a vízvezetékszerelő ‘81-es felbukkanása óta. Mi van még?
A Fire emblem sorozat 1990-ig nyúlik vissza. Legend of Zelda, Dragon Quest (ami mostmár Dragon Warrior néven fut és a majd’ 20 éves negyedik részét újították fel 2008-ban) és Metroid, mindkettő ’86-ban bukkant fel. Ebben a line-upban meglepően fiatalnak számít a 2001-ben elstartolt Pikmin-sorozat, vagy a mobilplatformokon (DS, 3DS) már hat éve kiugró népszerűségnek örvendő Professor Layton fejtörők.
A gondok szerintem ott kezdődnek, hogy a Nintendo berendezkedett egy olyan piacra (platformer és mesebeli kalandjátékok), ami mostanra gyakorlatilag kihalt. És bár van példa arra, hogy egy hiánytermék piacot robbant, a Nintendo stratégiája inkább évről évre ismétlődő hakninak tűnik, semmint markáns piaci jelenlétnek. Sőt, nem csak zsáneren belüli múltidézésről beszélünk, de önmaguk gátlástalan másolásáról is (lásd Mario). A Nintendo WiiU-val történő nyitása a hardcore közönség felé már a megjelenés előtti technikai specifikációk hírére dugába dőlt, ami később az eladásokon is meglátszott. És dacára annak, hogy vannak izgalmas nyitási próbálkozások, meg megújulási kísérletek, ezek igazából látványosan felszíni maszatolások. A zombik és a FullHD bevezetése a WiiU-ra még nem fogja meggyőzni a hardcore közönséget. Arról nem is beszélve, hogy a Nintendo váráslóközönsége - szerintem, és a most következő teljesen hipotetikus állítás - már régen kikopott. Még mindig abban a hitben élnek, hogy “mert a Mario!”, de egyfelől a “máriós cégtől” senki nem fog hardcore konzolt venni. Másfelől a Nintendo ezzel a folyamatos múltidézéssel nagyon súlyosan beskatulyázza magát a nosztalgiázni vágyók és a retrosznobok keresztmetszetébe. Ez nem azt igazolja, hogy ők jól csinálják, hanem hogy a Sony és a Microsoft még nem tett határozott lépéseket ennek a közönségnek a megnyerésére. Érdemes megnézni, hogy a Kinect és a Move megjelenésével a Wii iránti kereslet is drasztikusan visszazuhant. Pedig a Wii alapötlete azt a látszatot keltette, hogy a Nintendo rátapintott a lényegre, meg is látszott az eladáson, a Wii U pedig azt igazolta, hogy ez mégsincs így.
Kicsit az az érzése az embernek a Nintendo piaci szereplését elnézve, mint amikor egy kedves öregúr elképedve néz körül a körülötte felgyorsult világra és még mindig abakusztáblát árul a már okostelefonokon számoló gyerekeknek.
