Van ez a 2011-ben indult sorozat, az American Horror Story (aki esetleg elsiklott volna a címen), amit május elsején - előző este utáni agóniámban - úgy gondoltam gondolatterelésre pont ideális lesz. Úgyis kíváncsi voltam rá és mivel nagy eséllyel ilyen állapotban olyan lennék bármelyik majálison, mint egy zombi, az 500 forintos lángost zabáló- és sörözött vízet szürcsölő tömegek össznépi lealjasulásának elkerülése érdekében úgy gondoltam biztos mindenhol jó, de nekem legjobb otthon :)
A sorozat a széthulló Hammon családot követi, a félrekettyintő férjjel, a megbántott, dacos anyával és a ... szerintem sallang karakterelemekből gazdálkodó kislánnyal. Hárman az újrakezdés reményében L.A.-be költöznek, egy meglepően jutányos áron kínált hatalmas házba. Később derül ki, hogy az épület, jó szokás szerint kísértetjárta, sőt olyannyira sötét a múltja, hogy a vityilló az Eternal Darkness Tour programfüzetében is szerepel (LOL). Innentől a sztori egy erős Twin Peaks ízű, sötét kamaradarabbá válik sok-sok ismert színésszel. A családfőt Dylan McDermott (Támadás a Fehér ház ellen) játsza, a feleség Connie Britton (Rémálom az Elm utcában (2010)), a szomszédban Jessica Lange hozza a kötelességtudó ám teljesen hibbant stepfordi feleséget, de később feltűnik Zachary Quinto (Star Trek), Joseph Fiennes (Szerelmes Shakespeare), James Cromwell (Halálsoron), Denis O'Hare (True Blood) szóval nem kis nevek.
Az egyes epizódok hozzák a horrorfilmes kliséket, sőt, igazából ameddig láttam a történet mindig úgy halad, hogy valamilyen módon be-be tudják hozni a jellegzetesen horrorfilmes elemeket. Az egy órás pilotban például a kötelező mi-van-a-pincében fókuszú sztorit kapunk. A második rész a Tökéletes másolat c. Weaver thrillert eleveníti meg pár kamasszal, akik gyilkosságokat rekonstruálnak. Emellett akadnak epizódokon átívelő szellemes szálak is, amik inkább csak nyomasztó légkört hivatottak teremteni, de közel annyira meglepetés ki szellem és ki nem, mint, hogy a True Bloodban kik a vámpírok és farkasemberek.
Az American Horror Story amúgy nézeti magát, a családi szál érdekes, a színészek jók, még a történet is rendben van, néhány horrorelem kifejezetten ötletes. Kis erőfeszítéssel nagyon fosató kis sorozat lehetne, de nyílván nem az volt a készítők célja, hogy a célközönséget elijesszék a tévé elől és bár érthető, mégis kár érte. Ennek hála ugyanis a légkör inkább csak bizarr, mint horror. Ez főleg akkor feltűnő, amikor a megannyi stílus egyébként ügyesen adagolt keveredése ellenére sem mozdul ki a hangulat se jobbra, se balra. Néhány epizód után kifejezetten idegesítő lesz a szomszéd Down-kóros kislány, aki ki-be járkál a család rezidenciájában, de csak a harmadik-negyedik rész körül jutnak el odáig, hogy felszereljenek egy riasztót. A kislány szállal amúgy általában sem stimmel minden, mert a család kicsi lánya is teljesen furcsa karaktert kapott. Míg a papa-mama szál viszonylag erős a sorozatban, a kiscsajt mintha csak időnkénti konfliktusforrásnak akasztanák le a fogasról az írók.
Leginkább az airsoft fegyverre emlékeztet a sorozat, ami félelmetesen olyan, mint az eredeti, de jobbára ártalmatlan. Ettől függetlenül teljesen nézhető darab. Ha valakinek esetleg mostanra feltűnt volna, hogy a Trónok Harca 3. évadban még összesen nem történt két mondatnyi cselekmény, azok nyugodtan tehetnek egy próbát Hammonékkal...
