MacZoly

Kábé egy-másfél hete kölcsönkértem Shirintől két darab PS3 exclusive játékot, hogy az anuális évzáró Év legjobbjai szavazáson legalább halovány fogalmam legyen arról mik jelentek meg PS-re. Mivel elég széles korosztályt lő be magának a Sony úgy általában, engem meg a világból ki lehet kergetni a Ratchet & Clank és hasonló próbálkozásokkal, így két cím pótlását tartottam kardinális kérdésnek. A Beyond: Two Souls-ét és a The Last of Us-ét. VIGYÁZAT, A FOLYTATÁSBAN SPOILER!!!

Hogyan kell elrontani egy filmet az IT világ talán legnagyobb hatású figurájáról, aki lényegében az egész ma ismert informatikai világot meghatározta. Az ígéretes alapötlet / alapanyag ellenére a Jobs film elsősorban, mint életrajzi film rossz, nem is elsősorban mint megemlékezés. A film Jobs korai éveitől indul, hippi lázadás a főiskolán, stb. Gyakorlatilag végigmegyünk életének főbb állomásain, azon hogyan maradhatott tandíj nélkül is a főiskolán, hogyan indult a garázscég, hogyan születik meg első lánya, Lisa, akit nem hajlandó elfogadni, hogyan született meg az Apple I, hogyan jön létre a vállalat, ahonnan később kirúgják, stb. A film lényegében semmivel sem vállal többet, mint a Számító emberek (Pirates of the Silicon Valley - ’99), ám míg az kategóriájában egy mestermű, addig a Jobs a saját cipőfűzőjében botladozik, mert gőze nincs ki volt Steve Jobs...

A periféria minden szegletéből sikerült mintát vennünk novemberben. Két teljesen eltérő filmről van szó, az egyik ’88-as, a másik idei. Az egyik fekete humor, a másik sci-fi. Az egyik nyert Oscart, a másiknak erre esélye sincs. Azonban vannak közös pontok is. Egyik sem hosszabb 100 percnél, mindkettőt híres/hírhedt rendezők jegyzik, de a legkomolyabb kapocs köztük, hogy mindkettő halálosan szar.

Érdekes események zajlódtak a magazin táján ezen a héten. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne nevesítsek senkit ebben a kis bejegyzésben, de muszáj kiadnom magamból, mert különben erjedni fog bennem és félő, hogy pálinka helyett gyomorfekélyben teljesedne ki. Azt pedig nem szeretném, így egy hónappal karácsony elött. Tekintsétek egészségügyi fogalmazásnak (van ilyen?)

Kicsit elmerengtem a következő generációs konzolok apropóján. Nem is az az érdekes, hogy jön az Xbox One? Mit fog tudni az új Kinect? Milyen lesz a Forza 5? Mennyire lesz csőpályás a Ryse? Fog-e szaggatni a Dead Rising 3? Inkább az, hogy mire az Xbox One november 22.-én megjelenik, utána van-e értelme a jövőre esedékes hazai launchra még tesztelni?

Két érdekesség is történt a napokban. Sajnos az egyikről sok konkrétumot nem árulhatok el, a másikról azonban lesz kommüniké a jövőhéten.

Kezdjük ez utóbbival. Hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy kiszállok a Filmbarátok podcastből. Erről a döntésemről tegnap tájékoztattam freddyD-t és Gergőt, akik megértőek voltak és elfogadták azt. Az ok egyszerűen annyi, hogy egyre kevesebb időm és energiám van ezekre a felvételekre. Régen ezeket a kifogásokat bullshitnek tartottam, de valóban létezik az a fajta kimerültség, amibe már egy (film)baráti podcast sem fér bele. Erről a hivatalos bejelentés a jövőheti adásban érkezik.

Másfelől viszont alakul valami megmozdulás Otherworld - Hollywood hírügynökség fronton. Részletek később ... lehet, hogy csak januárban :)

Fontos: a fenti két eseménynek a világon semmi köze egymáshoz!!!

Tegnap lezajlott a nagy megmérettetés, összeeresztettük az FPS zsáner két királyát, a Call of Duty-t és a Battlefield-et, hogy kiderüljön a valóságban melyik játék katonái képesek valóban helytállni. A verseny sokáig fej fej mellett haladt, de végül a Battlefield kerekedett felül, a harc azonban szorosabb volt, mint azt a sokunk hinné.

A neten már felütötte a fejét az Eurogamer cikke (amit gyorsan át is vett a Kotaku), hogy a Call of Duty Ghosts Xbox One-on nem fogja bírni a natív 1080p felbontást, csupán egy felhúzott 720p-t, ellentétben a PS4 verzióval, amiből aztán le is vonta a briliáns következtetést az alsóküszöb újságíró: az Xbox One gyengébb, mint a PS4. Volt itthon store is, aki elkezdte ezen köszörülni a nyelvét, a birka-effektus tökéletes leporellójaként. Gratulálok mindenkinek, talán el kellett volna olvasni a cikket...

A helyzet a következő, egy elég komoly logisztikai és szervezési para csúszott be a gépezetbe, ugyanis a Mark Rubin interjúból kiderül, hogy a játék fejlesztése úgy indult meg, hogy még nem látták egyik next-gen konzolt sem, csupán az elméleti hardveres felépítést ismerték, a gyakorlatit nem. Aztán amikor megérkezett az SDK (software development kit) kiderült, hogy az Xbox One erőforrások cirka tíz százalékát az oprendszer zabálja meg, például a Kinectre allokált memóriával. Viszont amiről már nem beszél a kedves zsurnaliszta, hogy Mark Rubin is elismerte: a 1080p-re képes a rendszer - látott már natív 1080p-s játékot rajta - csak nekik nem sikerült elérniük a játékhoz szükséges 60 fps-t. Ezt amúgy igazolhatja, hogy például a Forza Motorsport 5 natív 1080p-t hoz 60 fps mellett, ráadásul kategóriájában körökkel jobban néz ki, mint a Ghosts - bár a Neogaf-en ezzel kapcsolatban is megjelent a sok “hozzáértő”.

Szóval a lényeg az, hogy nem lesz itt gáz, nem kell elhinni mindent, amit hírnek titulálnak. A következő generáció hajnalán, amikor komplett technikai apparátot állítanak át előfordul az ilyesmi, emlékezzünk a PS3-at érő megannyi támadásra, majd minden multiplatform játék gyengébben nézett ki rajta, aztán pár év alatt helyrekalapáltak mindent. Gyengébb ettől a gép? Nem! Csókolom...

Huh, srácok, hol is kezdjem. Voltunk Ashlarral egy hétvégét a Hévíz közeli Cserszegtomajban a Hotel Hévíz Superiorban (nem tudom mi volt a pontos sorrend a névben). Jó volt, jó kaja, jakuzzi, nagyot sétáltunk, olvastam. Volt fölös fél órám, amikor belepillantottam a tévéműsorban és hálás vagyok továbbra is, hogy két éve nincs TV a lakásomban.

Tudjátok a film a beszédes Mély torok c. ’72-es pornófilm sztárjáról Linda Lovelace-ről, aki nem sokkal a film elkészülte után pornóellenes aktivista lett. A megmosolyogtató koncepció igazi szégyene, hogy olyanok forgatnak pornótémájú filmet, akik prűdebbek, mint a bodros kalapos vasárnapi misejárók.